Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

megválni. Ám tekintélyét, vagyonát megőrizte, úgyhogy az utód, IV. László idején ismét az ország főtisztségviselői között látjuk viszont (tárnokmester, ozorai és sói bán, végül ismét országbíró). Valószínűleg 1274 végén, 1275 legelején hunyt el. Viszonylag szegényen kezdte életét, hisz csupán az őseitől örökölt szerény javakra támaszkodhatott, de amikor meghalt, hatalmas vagyont hagyott hátra.

51 Ernye bán terjeszkedésének legfontosabb színtere Borsod megye lett, ahol családja végül is mintegy 30 helység birtokosának mondhatta magát. Már az 1240-es években megvetette lábát a megyében, ahol 1254-ben a megyésispán tisztséget töltötte be. Eszközökben nem lehetett válogatós. Amit tudott, megvásárolt, amit nem, erőszakkal foglalt el. De a királyi kegy is bőven megajándékozta. Hogy IV. Béla számára milyen fontos ember volt világosan mutatja Cserép esete. Az egri püspök falujára egyszerűen rá akarta tenni a kezét. A király ugyan visszaadatta a helységet vele, de rögvest kárpótolta a Sajó melletti Ecseggel. A helységre utóbb fia is szemet vetett, és a püspök másik birtokával, Kisgyőrrel együtt elfoglalta. El is veszett a két hely az egri egyházfő számára, hisz például Kisgyőr a diósgyőri uradalom egyik falujává vált.

52 Említettük, hogy ÍV. Béla országosan támogatta a kővárak létesítését. Ernye erőszakos fellépése lehetett az a tett, amely az egri püspököt arra késztette, hogy Cserépen, a Kerekkő nevű sziklán várat emeljen. Erre az uralkodó 1248-ban adott engedélyt. A várak építése úgyszólván „benne volt a levegőben". A Bükk túloldalán, Dédesen az előző esztendőben vettek a Miskolc nembeliek erődítmény számára alkalmas hegyeket. Erről a szándékukról azonban lemondtak, mert várat még 1254 előtt Ernye létesített itt, aki Parasznyán vásárolt javait cserélte el a dédesi várjobbágyok földjeiért. 51 KIS P. 1995. passim. (Kezdetben csak annyi földdel rendelkezett, amennyit a birtokosztály neki és családjának Bihar és Szatmár megyékben juttatott.) 52 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 75-76. p. MOL. Df. 210768. sz.