Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

tulajdona alkották. Ebben az irányban szomszédja a dédesi várföld volt. Azt mondhatjuk tehát, hogy a Szinva patak völgyében kialakult helység területe a Bükk (sűrű erdővel borított) fennsíkjának jó részére kiterjedt. Észak felé távolabbi szomszédságában még a XILT. században is várföldek feküdtek (például Jétyő, Dédes, Tardona, Kondó, Hradistyán, Parasznya), így joggal feltételezhetjük, hogy velük együtt a Bükk vidékének legnagyobb része a borsodi vár összefüggő földállományát képezte. A XIV. század elején feltűnő Garadna és Csenik belőle vált ki.

49 Diósgyőr 1261 után lett Ákos nembeli Ernye báné. Az időpontra csupán annyit kockáztathatunk meg, hogy erre az 1265 utáni években kerülhetett sor, mivel az uralkodónak és fiának háborúhoz vezető viszályát csak ekkor zárta le béke. Az előző háborús esztendők nemigen tették lehetővé, hogy IV. Béla egyik seregvezére az akkor ellenfélnek számító V. István területén, Borsodban jelentős földbirtokhoz jusson.

50 Az Ákos nemzetségből származó Ernye pályáját meghatározta a IV. Bélához való hűség. (5. ábra) A szerény vagyoni helyzetű ifjú még a tatárvész előtt került a király udvarába, és pályáját azzal alapozta meg, hogy a Muhi csatából menekülő uralkodónak saját lovát adta át. 1246-ban az osztrák háborúban tüntette ki magát. Ezután karrierje egyenesen ívelt felfelé. Megyésispáni tisztségeket töltött be (Várasd, Borsod, Bács), 1259-től 1260 közepéig Erdély élén állt. Az V. István ellen küldött egyik királyi sereg vezére lett (1264 vége, 1265 eleje), amikor is Panyittól vereséget szenvedett, és fogságba esett. 1267-től 1270-ig országbíró volt. Ilyen életpálya ismeretében nem meglepő, hogy midőn V. István trónra lépett, hivatalától kénytelen volt 49 SZENDREI J. 1886-1911. Hl. köt. 75-76. p. SUGÁR I. 1980. 243. sz. SZENTPÉTERY I. 1923-1943. 2123. sz. KOMÁROMY J. 1960. XV. GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 767, 770, 772, 774, 782, 800, 815. p. Varbó a XIV. század elején Ákos Istváné. Földrajzi elhelyezkedése alapján ezt a helységet is a XIII. századi várföldek közé sorolhatjuk. 50 KIS P. 1995. 196. p. SZŰCS J. 1993b. 112-124. p. Tudjuk, IV. Béla ugyan várnépi földeket elajándékozott, de a várjobbágyokat nem bántotta. (ZSOLDOS A. 1990. 8-12. p., ill. ZSOLDOS A. 1991a. passim a várszervezet működőképességére.) Csábító lenne ebből arra következtetni, hogy Diósgyőr lakói várnépek voltak, miközben a szomszédságban várjobbágyok éltek. (49. jegyz.). De az örökös nélkül maradt (vagy épp üres) birtok is lehetett adományozás tárgya (ZSOLDOS A. 1990. uo.)