Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

Panyit nyolc fiúunokájából csupán kettőnek (Péternek és Dénesnek) lettek ivadékai. Amíg Péter és Dénes közösen irányították javaikat, a következő nemzedéknek ez a mód már nem felelt meg. így 1360-ban felosztották örökségüket. A Gömör megyei Balog vára és Rimaszécs Dénes bán gyermekeié lettek, miközben Éleskő uradalma Péter fiának, Miklós bánnak jutott. A miskolci szőlőkből származó hegyvám fele-fele arányban járt a két félnek.

47 A Szécsiek azonban nem sokáig maradtak a vidék birtokában. Lajos király ugyanis szemet vetett a diósgyőri uradalma közelében fekvő falvakra, amelyeknek a jövedelme szükséges lehetett a diósgyőri vár fenntartásához, ahol mind többször megfordult az uralkodó. A királyi birtokok és a Szécsiek jószágai amúg'y is egymásba illeszkedtek. Szécsi Dénes a Vas megyei Lendva váráért és uradalmáért (75 falu) cserébe átadta a királynak az Éleskőhöz tartozó falvakat és a tapolcai apátság kegyúri jogait. A számok önmagukban mutatják, mit ért az uralkodónak ez a birtoktest. (A másik ágból származó Szécsi Balázs eleinte a miskolci szőlőkből járó hegyvámról nem akart lemondani.) A birtokcsere után is maradt egy darabig valami az uradalomból a Szécsiek kezén, amint az a Visnyóiakkal kapcsolatos perekből kiderül.

48 Ettől kezdve azonban a város története összeforrott a diósgyőri királyi birtoktest sorsával. DIÓSGYŐR URADALMA A KÖZÉPKORBAN A diósgyőri uradalom kialakulása Diósgyőr a XILT. század első felében a borsodi királyi várbirtokok közé tartozott. Ebben a státusban találjuk mind 1248-ban, mind pedig 1261-ben. Ekkor az egri püspök falujával, Kisgyőrrel szemben Nagygyőrnek hívták. Nagygyőr (az oklevélben terra) hatalmas területet foglalt el, hisz délen Kisgyőr, Váralja, Cserép falvak, a kácsi monostor javai szegélyezték, miközben nyugati határát az egri püspökség egervölgyi uradalma és a bélháromkúti apátság 47 LEVELES E. 1927-1928. 207-212. p. 48 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 53-61. p.