Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

(Bükkaranyos), Bós(?), Bocs. Panyit rendelkezett a tapolcai apátság kegyuraságával.

34 Panyitnak és utódainak a kísérlete, hogy Ákos nembeli Ernyét ellensúlyozzák, nem sikerült, hisz szerzeményeik elmaradtak attól a vagyontól, amit az új urak összeharácsoltak. A Miskolc nemzetség, amelynek két tagja a XII. század végén és a XIII. század elején még a dinasztiával is rokonságban állt, a korábbi évtizedekhez képest veszített súlyából, háttérbe szorult, és ezen Panyit bán sem tudott segíteni. Három fiúgyermeke született. László 1282-ben a kunok elleni hódtavi ütközetben pusztult el. Pált 1281-ben említették csupán. Meglehet, a vidéket pusztító második tatárjárás idején lelte halálát. Miklósról 1291-ben emlékeztek meg utoljára. Mind a hárman fiúörökös nélkül haltak meg. Velük szemben nővérüknek, aki Balog nembeli Miklóshoz, a Szécsi család őséhez ment nőül, annál több fia (összesen nyolc) született.

35 A családi vagyon sorsa is ennek megfelelően alakult. Azok a birtokok, amelyek a nemzetségi ingatlanok részét képezték, visszaháramlottak a rokonok kezeire (Tokaj, Csaba, Visnyó, Mályi, Miskolc stb.) Más lehetett a szerzett jószágok sorsa. A magyar öröklési jog ismeretében gyaníthatjuk, hogy az ebbe a kategóriába sorolható javak visszaszármaztak a király kezére. A Szécsiek birtoklásának 1312-ig nincs nyoma, így feltehetjük, hogy az elhalt fivérek nővére nem kapta meg a részét (sem a leánynegyedet, sem mást) az apai vagyonból.

36 34 GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. passim; Éleskőre: MOL. Dl. 452. p. KARÁCSONYI J. 1900. 825. p. FÜGEDI 1977. 130. p. (felveti, esetleg fiai építették); NOVÁKI Gy. -SÁNDORFI Gy. 1992. 51. p. Egy 1268. évi dátumot viselő hamisítvány (ami csak XVIII. századi másolatból ismeretes) még Panyitnak adatja Vadnát, Szenterzsébetet és Arlót, valamint Dédes várát (utóbbinak a birtokosa Ákos nembeli Ernye volt). SZENTPÉTERY I. 1923-1943. 1890. 2148. sz. GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 770. p. Vár és uradalom viszonyára újabban: ENGEL P. 1987c. 12-13. p. 35 KARÁCSONYI J. 1900. 194. 824-825. p. NYÍRY D. 1928. 190-191. p. MOL. Dl. 99892. sz. A második tatárjárásra: SZÉKELY Gy. 1988. 79. p. 36 Öröklési jogra: ILLÉS J. 1904. passim. Korai magyar történeti lexikon. Főszerk.: KRISTÓ Gy. 1994. 105-106. p. (Zsoldos Attila írta), 519. p. (Fügedi Erik írta).