Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Vendéglátás, „szíveslátás"

gi fogadalmát meddig tartotta. Latabár Endre gyermekei közül a legfiatalabb, Latabár Kálmán a Színművészeti Akadémia főtitkára volt, amikor Miskolcra látogatva Soltész Nagy Kálmán polgármester társaságában felkereste apja síremlékét az avasi temetőben.

Az egykori Szemszúró-szőlő már Latabár sor volt, a nyaralóban pedig a „Bob-csárda" nevű mulatóhely működött. A sors különössége, hogy itt is gyakran léptek fel a színészek. Ezt megtudva írta színháztörténeti jegyzeteiben Latabár Kálmán, hogy „szédelegve támítottam ki onnan, még egy utolsó pillantást vetve arra az ablakra,

amely szobában édes atyám kimúlt." Ez pedig világos bizonyítéka annak, hogy Latabár Endre itt, s nem a Déryné utcai házban halt meg.

A Déryné utcai Latabár-ház valójában nagyon rövid ideig adott szállást a színi direktornak. Valószínű, csak igazgatósága első két évében, hiszen járta az országot, s időnként tért visz- sza az ő „imádott" Miskolcára. A földszintes, öttengelyes, udvarán árkádos épület a Latabár történeten túl is tartogat meglepetéseket, hiszen eredeti formájában 1790 körül épült, s mai külső megjelenését többszöri átalakítás után a 20-21. század fordulóján nyerte el.

Az étterem udvari részlete, 1994

467