Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Az iskolák
s az első tanévben 21 osztállyal, 639 tanulóval indult. Az épület a korszak iskolai típusterve szerűit épült, s hivatalosan 12 tantermes iskola volt 1 655 m2 alapterületen. Az összes beépített helyiség 3000 m2 fölött van, ennek 1/ 6-od része a gyakorlati oktatást szolgálja (műhelyek, mérőszobák, laboratóriumok). A 4+2, ill. 3+3-as oktatási formával építőipari-gépészeket, központifűtés-szerelőket, víz- és gázvezeték-szerelőket, villanyszerelőket, géplakatosokat, elektroműszerészeket, rádióműszerészeket, fogorvosi asszisztenseket és földmérőket is képeztek. (Az iskola bázisüzemei ekkor még a Lenin Kohászati Művek, a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat, a Finommechanikai Vállalat, s a Semmelweis Kórház voltak.) Ez a képzési forma 1966-1972 között volt jellemzője az iskolának. A finommechanikai és a műszeripari szakképzés Az iskola homlokzata, 2006 egy újabb fejlődési periódust jelentett, amely 1981-ig tartott. 1982-ben kezdődött az oktatás 2+2, ill. 2+3-as rendszere, az elektronikai műszerész és a vezetékes távközlés-technikai műszerész képzés. Az iskola 1989-ben vette fel Kandó Kálmán (1869-1931) nevét, s profilja a híradástechnikai és műszeripari szakképzés lett. Az ipari szerkezet- váltással a „bázisüzemek" megszűntek (kivételt képez a MATÁV Rt.). Az ezredforduló új igényeinek kielégítésére számítástechnikai műszerészképzéssel foglalkozik az intézmény, s a hasonló típusú iskolákhoz a „vüágbanki modell" szerinti szakmacsoportos képzéssel is foglalkoznak. (Az iskola 2006-ban ünnepelte 40 éves évfordulóját, amelynek tiszteletére jubileumi évkönyvet, egyben az iskola történetet bemutató emlékkönyvet jelentettek meg.) Az iskola aulája (részlet), 2006 375
