Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Az iskolák

Bláthy Ottó Villamosipari Műszaki Szakközépiskola (Soltész Nagy Kálmán u. 7.)

A „villamosipari szakközép" épületbeli elődje - fél évszázaddal ezelőtt - a „kohóipari" volt, annak elődje pedig az 1930-as évek végére visz- szanyúlóan a „mezőgazdasági szakiskola". 1939 nyarán a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap arról tájékoztatta a város közönségét, hogy tovább épül Miskolc észak-déli irányú főutcája. A Soltész Nagy Kálmán utca két sarokbérházzal indult, s ezt mindkét oldalon középületek követték. A nyugati oldalra tervezték az erdőigazgatóság épületét, de az nem itt épült meg, a keleti oldalra pedig a bányakapitányság épületét, amely megépült, de mellette még maradt „kincstári" telek, amely a Tisza I. (ma Bajcsy-Zsilinszky E.) utcáig, mindkét oldalra utcai homlokzattal beépítést igényelt. „A bányakapitányság mellett L-alakban épül fel a megnyitandó Tisza István úti frontra is monumentális homlokzattal az új palota, a mezőgazdasági szakiskola épülete" - olvashattuk a fent idézett újságban.

A szakiskola Soltész Nagy K. utcai része meg is épült, terveit még 1939-ben Szabó József műépítész készítette el. A pénz hiányában és tekintettel a háborús évekre a kísérleti kert helyét megtartották, de a gazdatiszti képzés nem kezdődött el. A háborút, pontosabban az 1947-1949 közötti három éves tervet követően (annak célkitűzései megvalósítása érdekében) az épületnek új fimkciót kellett találni az új képzési rendszerben, így került ide 1949-ben a Kohóipari Gimnázium. De még ugyanebben az évben új kormánydöntés született, amely Magyarországon két városban elindította az erősáramú villamosipari képzést,

de gimnázium keretei között. 1950-ben elkezdődött a tanítás a 37. számú Ipari Gimnázium Villamosipari tagozatán. (Ezt a dátumot tekinti a mai Bláthy alapítása évének.)

Mivel a Soltész Nagy K. utcán működött a Kohóipari, s az időben nem tudott kiköltözni Diósgyőrbe, a tanítás megkezdésébe „besegített" a mai Andrássy jogelődje, a gépipari. A Bajcsy- Zsilinszky utcai szárnyépület 60 méteres utcafronttal, Kalas Imre mérnök tervei alapján 1952- re fejeződött be. (Ez valójában a volt mezőgazda- sági szakiskola épületének befejezése volt.) Az '50-es évek a névadások és névváltoztatások időszaka volt. 1953-ban a technikusképzésre való áttérés miatt az iskola neve Villamosenergiaipari Technikumra változott. 1955-ben viszont felvették Bláthy Ottó (1860-1939) nevét. A 12 osztályos, 400-nál több tanulóval foglalkozó iskolában képesítést matematikából, villamos gépek és erőművek, villamos hálózatok ismeretből kellett szerezni, s nagy hangsúlyt kapott a gyakorlat. A fontosabb műhelyek (mechanikai, szerszámgép, villanyszerelő, műszerész) az 1960-as évekre épültek ki.

1972-ben újabb névváltozás következett: a „Bláthy Ottó Erősáramú Szakközépiskolában" 1973-ban először tettek vizsgát a matematika, a villamos gépek, a villamos művek és szakmai gyakorlat tantárgyak mellett magyar nyelvből és történelemből. 1983/1984-től nem szakmunkás, hanem középiskolai végzettségű bizonyítványt kapnak, amely egyben jogot ad a felsőfokú intézményben való továbbtanulásra. (A '80-as évek