Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Az iskolák
1912-ben nagyon komoly összegért megvásárolta Lichtenstein László, s itt épült fel a főis- páni palota, amelyben később helyet kapott a zálogház is. Az eklektikus oldalhomlokzatú épület a tér egyik meghatározó eleme. A tér nyugati oldala beépítésének története 1907-ig nyúlik vissza, amikor a város tervpályázatot hirdetett a zenepalota és a női ipariskola felépítésére. 14 tanteremre, 2 igazgatói és 2 iskolaszolgai lakásra szólt a pályáztatás. Mindenki előtt világos volt, hogy „a zeneiskola hangversenytermének legalább olyannak kell lennie, mint a Korona, vagy a Horváth-szálló (a Széche- nyi-Kazinczy u. sarkán álló Három Rózsának ekkor ez volt a neve) nagyterme." A tervek elkészültek, de a helykijelölés váratott magára. Intő példa volt a népkerti Vigadó, amely „egyetlen terem, meg egy öt méteres terasz, elhibázott építkezés, egy juh-hodály az egész", s csaknem annyiba került, mint amennyi rendelkezésre állt az összehasonlíthatatlanul nagyobb zenepalota felépítésére. Több, mint másfél évtized után a város ezt az ún. Hercz-féle telket vásárolta meg s innentől gyorsan haladtak a munkálatok. 1926- ban új terveket készíttettek a budapesti Wälder Gyulával, s egy év múlva a monumentális alkotást már fel is avatták. Nevét az akkor még élő Hubay Jenőről kapta, aki a konzervatóriumnak adományozta ezüstözött bronz mellszobrát, amelyet Ligeti Miklós (1871-1944) készített róla. A mellszobrot a fővárostól kapta 1912-ben a 40 éves zenészi jubileuma alkalmából, s azt ekkor a díszteremben helyezték el. Az épület avatásáról nemcsak a helyi sajtó számolt be bőséges információkkal, hanem az intézet igazgatója, Koller Ferenc megjelentetett egy díszes albumot, amely magába foglalta a miskolci zeneoktatás negyedszázadát. Bemutatta 338 az épület tervezőjét és az építést, s külön fejezetet szentelt az új hangverseny orgonának is. A zeneterem Miskolc különlegessége lett. A tervezéskor külön elvárás volt, hogy hasonló legyen a Korona és a Három Rózsa nagyterméhez, ahol nemcsak hangversenyeket, hanem nagyszabású összejöveteleket, bálokat is lehetett tartani. Az épület avatásakor a nagyteremben 465 ülőhelyet alakítottak ki. A zenepalota ezt követően nemcsak zenei, hanem főleg irodalmi előadásoknak, felolvasó- üléseknek adott otthont. A város művelődési életében betöltött szerepét kötetnyi esemény, rendezvény dokumentálja, bizonyítja. Ezek közül egy érdekesség: 1928-ban itt tartották a Reményi Ede centenáriumot. Reményi, Hoffmann Ede néven 1928. január 17-én született Miskolcon. 1899- ben San Franciscóban halt meg (május 15-én), s New Yorkban temették el. A miskolci emlékhangversenyen fellépett dédunokája, Farkas Márta, s az akkor 84 esztendős Plotényi Nándor zongoraművész is, aki Reményinek tanítványa, barátja, s egyben kísérője is volt. 1928. december 9-én leplezték le Reményi márványtáblába helyezett bronz reliefjét, Ficzek Károly budapesti öntő, s művész munkáját. A Lévay Egyesület rendezésében gyakorta megfordult Miskolcon Móra Ferenc, s többször tartott előadást a zenepalotában. A legismertebb és leghíresebb, egyben az utolsó látogatása 1933 májusában, halála előtt néhány hónappal volt. Felvidéki felolvasó kőrútjának része volt egy miskolci találkozás is, amelyre május 15-én került sor. Előadásának címe: Őszinte vallomások. Ekkor beszélt utoljára a város polgáraihoz, hallgatóihoz. A zenepalota „rendezvény" alkalmai közül még egy említésre méltó: 1993-ban itt került sor az első „Miskolci Városnap" díszközgyűlésére,
