Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Az iskolák
A központi leánykollégium épülete, 1994 Síremlékének elkészítésére a jeles szobrász, Kun József kapott megbízást. A többnyire Párizsban dolgozó művész karrarai márványból készítette el az emlékművet, s ebbe illesztette bele a pedagógus bronzból öntött képét. Az egykori iskola története is figyelemre méltó. A református egyház anyagi támogatásával 1846-ban Karacs Teréz szervezte meg, s ezzel meghatározó szerepet vállalt a leányok középfokú oktatásának megindításában. Az intézménynek 1859-1872 között Dóczy Gedeon volt az igazgatója, emlékét, tiszteletére márványtáblát avatva őrizte meg a város. (A márványtáblát az iskolaépület falán helyezték el. Az épület bontása előtt „eltűnt", hollétéről nincsen tudomásunk.) Őt követte Tóth Pál, aki 1903-ig töltötte be az igazgatói tisztet. A leánynevelő intézet földszintes épületéről egyetlen képet őriz a múzeum. Ezen nemcsak a Palóczy utca „földszintes" környezete érzékelhető, hanem a Dózsa György utca vonalában kivehető Bizony Ákos (1846-1922) jeles jogász és országgyűlési képviselő kúriája is. Lebontásával egy jeles műemlékkel lett szegényebb Miskolc. A városnak ez az utcája a Fábián kapun keresztül vezetett a szántóföldekre. Tóth Pál több, mint három évtizeden keresztül fáradozott azon, hogy a négyosztályos tanodából hat osztályú intézet legyen. Az új iskola- épület is (mai Palóczy u. 5.) az ő gondolata volt. Halála után városi gyűjtést kezdeményeztek szobrának elkészítésére. Az ötlet hol feledésbe merült, hol újból feltámadt, de végül is nem valósult meg. Pedig az elképzelés jó volt, s eszerint a Palóczy utcát parkosítva, a szobrok utcájává kívánták alakítani. Az 1930-as évek elképzelése szerint Deák Ferenc szobrát követte Lévay Józsefé, majd Tóth Pálé következett volna. Az utcát tér zárta volna le, amelyen 1906-ban már felállították Szemere Bertalan szobrát. 1993. december 6-án volt Tóth Pál születésének 150. évfordulója. Arra, akinek emlékét egykor szoborban kívánta megörökíteni a város, ezen az évfordulón már senki sem emlékezett. Ezért (is) igazán szép feladat lenne pedagógiai munkásságának, a helyi sajtóban megjelent írásainak, ünnepi megemlékezéseinek és búcsúbeszédeinek számbavétele, életművének feldolgozása. Tóth Pál a város történetében már kiérdemelte azt a helyet, amelyet ismét felidézve, legalább emléktáblával jelölve lenne szükséges megtartani Miskolcon. (Erre utal, hogy a Lévay József Református Gimnázium kollégiuma felvette Tóth Pál nevét.) 324
