Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Különfélék a város dolgairól

ségének közérdekeit vannak hivatva szolgálni Miskolcon, a következők vannak működésben: a gázgyár, a villamos áram fejlesztő telep és a villamos vasutak, a szemétégető telep, a műjéggyár, a közvágóhíd, az általános csatornázás, valamint az építés alatt álló vízvezeték. Idegen kezelésű üzem a gázgyár és a villamostelep, saját üzemünk a szemétégető telep, a jéggyár, valamint a város irányítja a vízvezeték és a csatornahálózat kialakításának ügyét."

Az ő jegyzeteiből, s az üzem jelentéséből tudjuk, hogy az 1906. évi döntés, tervezés, építés és géppark kialakítása után 1907-ben beüzemelték a „gyár"-at. Abban 1 db Dőrr-Schuppmann- rendszerű kemencében égettek. Működött 2 db, egyenként 55 m2 felületű, túlhevítővel ellátott Simonos és Lanz-féle gőzkazán, 1 db kéthengerű 70-75 lóerős gőzgép, s 1 db 130 amperes és 1 db 330 voltos háromfázisú villamos áramfejlesztő. „A telep rendeltetése eredetileg az lett volna - írja az igazgató -, hogy a fejlesztett energia a jéggyárat, a közvágóhidat, a vízvezetéki és a csatornázási szivattyútelepeket lássa el árammal, vagyis hajtóerővel. Azonban közvetlenül megépülése után kitűnt, hogy az előállítható energia a fekvő gőzgépen legfeljebb 100 állandó lóerőt tehet ki, tehát a szemétégető saját mechanikai szükségletén kívül egyidejűleg csak a jéggyárat és a közvágóhidat táplálhatja árammal, a többi üzemek erőszükségletéről más úton kell gondoskodni."

A szemétégető első kemencéje kizárólag a szemét közé kevert szénnel és fűrészporral üzemelt. A második kemencét 1911-ben helyezték üzembe, s csaknem dupla teljesítménnyel működött, mint az első. Ugyanolyan elv alapján dolgozott ez is, csak nem tudták megoldani hogy együtt, s ne egymástól függetlenül üzemeljenek. Az üzem működési szabályzata külön is kitért

annak az emberi egészségre káros voltára. Egy vizsgálat megállapította, hogy „azért kifogásolható a telep, mert a szemét kiöntése, felvonóba rakása, keverése, adagolása, utántöltése bő alkalmat ad arra, hogy a munkások a szeméttel, annak kigőzölgésével, a kemencék ártalmas égéstermékeivel érintkezzenek, a port és a hamut belélegezzék. Minthogy pedig a házi szemét járványos időben könnyen lehet fertőző, a szemét- kezelés jelenlegi állapotán változtatni kell, mert az káros és elősegítheti a fertőző betegségek terjedését."

Egy másik jelentésből az tűnik ki, hogy a háztartások téli szemete sokkal hasznosabb, s a város olyan nagyságrendben termeli azt, hogy külön tárolóhelyekről kell gondoskodni. 1912/1913- ban ezért felvetődött a telep modernizálásának szükségessége. De mielőtt a modernizálás megkezdésére sor kerülhetett volna, kitört az első világháború. A város számára a közélelmezést, szociális ellátást, hadi gondozást vállaló és végző intézmények váltak fontossá.

Miskolc város törvényhatósági bizottságának 1918. évi közgyűlésein találkozunk legközelebb a szemétégető ügyével. Ekkor az üzem valamennyi gépi berendezésének értékesítéséről születik döntés. A közgyűlési indoklásban olvashatjuk, hogy „az 1906. évben létesített szemétégető telep 1916-ban véglegesen üzemen kívül helyeztetett. Indoklásul az szolgált, hogy a szemétégetés módja közegészségügyi szempontból sok kívánni valót hagyott hátra. E mellett a megszüntetést az indokolta, hogy tetemes deficitet halmozott fel az évek alatt. Egy higiénikus és minden követelménynek megfelelő szemétégető telep létrehozása a meglévő gépi berendezések felhasználásával 250-300 ezer koronába került volna. Ezen kívül meg kellett volna változtatni a házi szemét ösz- szegyűjtésének eddigi módszerét" (A szelektív

557