Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Az iskolák
* * * 1926-1929 között felvetődött a „Négyévfolyamú Állami Deák Ferenc Felső Kereskedelmi Iskola" főiskolává fejlesztésének gondolata. „Mindenki előtt köztudomású - olvassuk a Reggeli Hírlap c. napilap 1929. június 11-ei számában -, hogy Miskolc város nagyszabású kulturális, gyáripari és kereskedelmi fejlettségénél fogva, teljes joggal tarthat igényt valamely egyetemi színvonalon álló főiskolára. Csak természetesnek találhatjuk ezek után, hogy az Eperjesről kiüldözött ág. ev. jogakadémia Miskolcon talált termékeny talajra. Ez a magyarázata annak, hogy a jogi főiskola városunk falain belül a virágzás legszebb fokára emelkedett. A közoktatási kormányzat a vidéki jogakadémiákat - mégis - megszüntetendőknek tartja. Ennek alapján Miskolc el fogja veszíteni egyetlen főiskoláját. A megszüntetendő jogakadémia helyett a tervbe vett kereskedelmi főiskolával kívánja a kormány Miskolcot kárpótolni. Magától értetődik, hogy a miniszter - ti. Klebelsberg Kunó - Miskolctól várja a megfelelő javaslatokat, mert hiszen egy meglévő főiskola leépítéséről és egy másiknak felállításáról van szó. Miskolc kívánságának ismerete nélkül rendkívül nehéz lenne a döntő szót kimondani." Gálffy Ignác (1859-1940) iskolaigazgató Budapest után itt kívánta létrehozni, s felfejleszteni az ország második legjelentősebb kereskedelmi oktatási intézményét. A történelmi múltra, másrészt a jövőre hivatkozva fogalmazta meg, hogy „a 20. század a villamosság évszázada, mely óriási átalakulásokat hozott a világ számára. A repülőgép, a zeppelin és a rádió feltalálása és használatba vétele közelebb hozta az embereket egymáshoz. Hihetetlennek látszó távolságok egyik-napról a másikra eltűnnek, leküzdhetet- lennek mutatkozó akadályok és válaszfalak máról-holnapra leomlanak. Pár nap leforgása alatt egyik világrészből a másikba repülhetünk." A világ megváltozása szülte igény felértékelte a kereskedelmet, a modem kereskedelmet, amely korábban elképesztő módon indult specializálódásnak. Ha ennek a folyamatnak az egyik „figyelő", oktatási központja Miskolc lenne, akkor a település egyetemi várossá fejlődhetne. A kereskedelmi főiskola jogi tárgyainak hallgatásával, oktatásával viszont kárpótlást kapna Miskolc a megszűnő jogakadémiáért. Bármennyire is reális volt Gálffy Ignác gondolkodása, a történelem másként alakította az iskola életét. A háborúig a fejlesztést nem sikerült megoldani, a háború végén pedig hadikórház lett az épület, s kevésbé foglalkoztak a város szellemiségével. Az iskola 1946-ban tért vissza az épületbe, 1949-ben pedig gimnáziummá minősítették. 195.1-ben „közgazdasági középiskola" lett, a következő évben pedig közgazdasági technikum, ahol már érettségizni lehetett. 1961-ben az iskola felvette a reformkori közgazdász Berzeviczy Gergely (1763-1822) nevét. A technikumból pedig 1968-ban szakközépiskola lett, ahol a vendéglátással foglalkozó tagozatot is indítottak. Nevében így jelenik meg a kereskedelem és a vendéglátás egysége. Az iskola időközben nevet változtatott, névadóját „megtartotta", de az iskola szakirányultságát már a „Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak- középiskola" megnevezés fejezi ki. Az eltelt több mint egy évtizedben az épület külső megjelenése, arculata nem változott, csupán a lefedett Pece- meder parkosításával, a bank szárnyépületének használatbavételével, az Antall József tér kialakításával „humanizálódott" környezete. A Déryné utca most folyó átalakításával, sétáló utcává alakításával, a Hősök tere új arculatának megformálásával az épület látványa felértékelődik. 321
