Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Iparos-, kereskedő- és polgárházak

lent albumnak, amelyben így summázták a város eddigi történetének legnagyobb tragédiáját: „s né­hány óra alatt romba dőlt Magyarhon alföldi kereskedelmének nevezetes gyúpontja, az ős szokások- s nemzetiségben szűz magyar város, Miskolcz". (Sírköveik az ortodox templom kert­jében láthatók.) Nemes Pilta Mihály 1846-ban halt meg Mis­kolcon, s Erzsébet leánya Xiffkovich Emil felesé­ge lett. A 19. század végén így jelenik meg a Xiff- kovich-ház elnevezés. A feljegyzések szerint ő még régi fényében látta a miskolci megmagyaro- sodott görög egyházat. Fiatalon, az 1850-es évek­ben dzsidás főhadnagyként szolgált a császári had­seregben. A kiegyezés után honvéd huszárőr­nagy lett, majd csak a birtokával foglalkozott és egyháza ügyei érdekelték. A millenniumi felvo­nuláson Borsod megye bandériumában ő vitte a vármegye címeres zászlaját. 1921-ben, 81 éves korában halt meg, mint Miskolc leggazdagabb embere. (Évtizedeken keresztül szerepelt neve a legtöbb adót fizető miskolci polgárok listája élén.) Azt írták róla, hogy „a 19. század Mis- kolczának történelmi alakja volt, emlékeztetve azokra az időkre, amikor egész Magyarország­nak a kereskedelme macedón görögök kezében volt." Leányát a bécsi testőrségnél szolgáló Da- dányi Sándor vette el, s ekkortól emlegették a va­Utcakép a Weidlich-palota felépítése előtt, amikor a villamoskitérő a színház előtt volt, 1905 k. 503

Next

/
Oldalképek
Tartalom