Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Iparos-, kereskedő- és polgárházak

iparostársadalom átalakításán, „modernizálásán" fáradozó „porcelán-kereskedő". Üzlete több ge­neráció nevével fémjelezve beívódott a város történetébe. Az első tulajdonátruházás 1906-ban volt, amikor 45 évi működés után a vállalkozás a fiú, Pfliegler Bertalan és felesége tulajdonába került. A bolt átruházásakor az volt a kikötés, hogy a cég elnevezése nem változhat meg. 1925-ben tör­vényes örökösödés során felosztották Pfliegler Bertalan hagyatékát. Az infláció ekkor már a „csúcson" volt, de az arányok így is érzékeltetik az üzlet és az üzletben talált árukészlet értékét. A Felsőszentgyörgyön egy szőlő házzal 20 millió koronát, a Toronyalján egy ház 80 millió koronát ért. Az üzlet és az áruk értéke pedig 153 millió korona volt. (1927. január 1-én volt a hivatalos korona-pengő váltás, s az átszámítás szerint 12.500 korona lett 1 pengő.) Az ekkori öt örökös között találjuk dr. Pflieg­ler Imrét, a jeles és Miskolcon közismert orvost, s a legidősebb örököst, Erzsébetet, aki Feitscher Emőné néven lett üzletvezető. A végrendelet meghagyása szerint "ezt az üzletet, a míg fennáll mindig a jelenlegi Pfliegler J. Ferenc cég alatt folytatni" rendeltetik. Az említett két örökös is abban a házban lakott, amelynek földszintjén az üzlet volt. Pfliegler J. Ferenc nemcsak szakmai tudásá­ról, hanem a nagy történeti események doku­mentumainak szeretetéről, gyűjtéséről is ismert volt városunkban. 1936-ban az akkor már nyugalmazott főorvos fia erre emlékezve érdekes írást jelentetett meg a helyi sajtóban. „Boldogult édesapám - írta - hát­rahagyott gondosan őrzött iratait rendezgetve ré­gimódi, még írásos sürgönyt találtam a nagy Kossuth Lajostól, amely a következőképpen szólt: Torino 1893. IX. 9. 4 óra 25 perc. Pfliegler Ferenc Miskolc. Ipartestületi Kongresszus szíves megem­lékezését nagyrabecsülve, köszönöm, hogy ne tel­jesedjék, hogy Isten még soká éltessen, nem instállok tovább az életből. Kossuth." A táviratváltásra a Miskolcon 1893-ban meg­rendezett III. Ipartestületi Kongresszus adott okot. A díszes összejövetelre a Három Rózsa Grand Hotelben került sor, s az első napon, a díszebédről küldték el üdvözletüket a résztve­vők. Torinóból a következő távirat Kossuth Lajos halálhírét hozta Miskolcra. * * * 1996-ban „Egy miskolci polgár visszaemlé­kezései" címen megjelent Pfliegler J. Ferenc 1840-1918 között vezetett naplója. A kötetnyi anyagot joggal nevezzük a miskolci naplóírás gyöngyszemének. Pontos tájékoztatást kapunk arról, hogy egy szakma elsajátításához már akkor nélkülözhetetlen volt az európai „jártasság", és a fejlődés befogadása iránti igény. A szerző így vált a Kereskedelmi és Iparkamara egyik promi­nens személyévé, s a céhek megszűnése után szerveződő ipartársulat, majd ipartestület elnö­kévé. (Nagyméretű festménye 1949-ig díszítette a kamara dísztermét. Jelenleg a leszármazottak őrzik a műremeket.) A közölt fénykép kapcsán (másrészt a mai főutcai pláza projekt kapcsán) figyelmet érdemel az üzleti portál kialakítása. A kötet más helyén bemutatott (Fekete Sas vendégfogadó) egyemele­tes épület földszinti kirakatai, portálja művészi módon volt kialakítva. Az üzlet cégtáblája, a ki­rakatok árugazdagsága a tulajdonos szakértelmét és a korszak polgári mentalitásának nyugalmát egyaránt tükrözi. A portál az üveg, a fa és a fes­tés harmóniája, de a cégtulajdonosnak ez volt a szakmája - ezért is érthető. 492

Next

/
Oldalképek
Tartalom