Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Vendéglátás, „szíveslátás"

Az egykori kapubejáró és cégér, 1960 k.

1862/1863-ban ismét új bérlője és társulata volt a színháznak. Ez azzal függött össze, hogy 1854-től a színházi választmány irányította a munkát (ez később részvénytársasággá alakult), s évente bírálták el a pályázatokat, döntöttek személyekről, így 1863-ban újra visszajött a városba társulatával Latabár Endre, ekkor 6 hetes idényt játszottak végig. 1869-ben 20 előadásra szerződött Miskolcra, 1871-ben 16 előadást tartott, majd visszavonult Budára.

Latabár Endre színészi pályája itt 1857-től 1873-ig tartott. Úgy vonult vissza, hogy élete hátralévő éveit Miskolcon töltse, az avasi birtokon, az ún. „Szemszúróban". A nyugalmat mindössze másfél hónapig élvezhette, mert 1873. június 13-án 61 éves korában a miskolci kolerajárványnak esett áldozatul. Kezelőorvosa és jóbarátja az a Doleschall Gábor (1813-1891) volt, aki mint a 22. honvéd zászlóalj főorvosa végigharcolta a szabadságharcot, s kiérdemelte Görgey Artúr különleges tiszteletét. Ezt egy fénykép hátlapjára írva fejezte ki Görgey tábornok 1885-ben, amelyet Visegrádról küldött címére.

Erről a jeles orvosról jegyezték fel, hogy amikor kilépett a halott Latabár Endre szobájából, földhözvágta a színész-direktortól kapott díszes pipáját, s így fakadt ki: „egy ember volt a világon, akivel én okosan tudtam beszélni, az meghalt, most már nem beszélek mással." Arról nem szól a fáma, hogy a hosszú életű orvos szótlansá466

A felújított épületben étterem és panzió működik, 1994