Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Vendéglátás, „szíveslátás"

első miskolci név, foglalkozás- és címlista. Ez pontos kimutatást ad a foglalkozási ágak szerint a városban élő iparosokról és kereskedőkről (is). Eszerint Miskolcon négy cukrász (cukrászda) működött: Krenyiczky Tódomé (Szemere u. 23.), Megay Róbert (Széchenyi u. 26.), Prevoszty Oszkár (Széchenyi u. 68.) és Schweitzer Sámuel (Széchenyi u. 81.).

Az 1880. évi népszámlálás anyaga fellelhető a megyei levéltárban. Ez utcák, s házak szerint tünteti fel a városi polgárokat. Jelzi születési helyüket, évüket, vallásukat, családi állapotukat, foglalkozásukat, s külön rovat jelzi, hogy tud-e írni és olvasni az érintett személy. Ebből a kötetbe foglalt anyagból tudjuk meg, hogy a Széchenyi u. 81. sz. alatt lakik Schweitzer Sámuel, aki Miskolcon és 1841-ben született, foglalkozása cukrász. Testvére a hasonlóan miskolci és 1849-ben született Adolf, aki még nőtlen, s nincs önálló foglalkozása. Ők tehát az 1876 előtt meghalt cukrász gyerekei, az idősebb, aki apja szakmáját folytatja, s a fiatalabb, aki apja keresztnevét viseli. Az ő miskolci tartózkodásukról más adatokkal nem rendelkezünk.

Az előzőekből nyilvánvaló, hogy amikor 1904-ben a cukrászműhely megszűnik, annak tulajdonosa 63 éves. Születési idejét figyelembe véve apja korára következtethetünk, aki 1810 körül születhetett. Ő lehetett Miskolc első cukrásza. (Sírhelyét a temetők kataszterének készítésekor nem találtuk meg.)

A ház azonosításában segít, hogy 1900-ban (amikor először számozták át a városi házakat, s ez egyben az első utcanévadási hullám ideje is), a korábbi 81-es (de a 80. és 79. szám is) 25-ös új számot kapott. 1927/29 között pedig - amikor újra számozták a város házait - 23-as lett az új szám. S ez a ház szám maradt meg az épület lebontásáig.

A Széchenyi u. 23. sz. alatti egykori ház közvetlenül a színház mellett épült a város történetileg egyik legérdekesebb telkeinek egyikére. 1669- ben Forrai János, a város akkori főbírája lakta. Később a város tulajdonába került. 1793. k. Al- másy József királyi tanácsos vette meg, aki lebontatta a korábbi földszintes épületet, s helyére egy emeletes, késő barokk stílusú házat építtetett. Ennek földszintjén, a kőkeretes kapubejáró mindkét oldalán egy-egy üzletet nyitottak. Az emeleten többszobás, az utcai front felé hatablakos lakóegyüttes jött létre. Az épületet a 19. század végén Adler Károly városi mérnök tervei alapján kora eklektikussá „varázsolják", s ezt őrzi az 1960-as évekig, amikor a Dadányi-féle házzal együtt lebontják. Ez volt tehát az a ház, ahol 1842-től üzemelt Miskolc „második" cukrászdája.

A cukrászda működéséről meglehetősen hiányos ismeretekkel rendelkezünk. Csak „tájékozódási" adatként említhető, hogy 1871-ben a miskolci kiállításon ipari termékeivel Schweitzer Sámuel díjazásban részesült. 1876-ban megjelennek az egyéni cégek listáján. Szendrei János 1879- es adata arról szól, hogy „Schweitzer Samu czukrász üzlete előtt egy vasból készült csinos kioszk, vagyis hirdetőtábla és portál építése engedélyeztetett." Ezt az adatot Szendreire hivatkozva később mások is átveszik. 1894-ben valami hasonlóról szerezhetünk ismereteket. Az Építészeti Hivatal anyagából tudjuk, hogy Czeizler Adolf kávés, miskolci lakos a Széchenyi utcán lévő kávéháza mellé szeretne egy olyan vasból készült kirakatot készíttetni, amely télen is megtartható, s üveglappal zárható. Kávéháza viszont másutt, az ún. Rácz-féle, s a Rótt E. M. tulajdonosok házai előtt, ill. a kettő között van. Az 1895-ös címtár szerint Czeizler Adolf az akkori Széchenyi u. 22. számmal jelölt Lloyd kávéház vezetője, s mint üyen, semmiképpen sem téveszthető össze

451