Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Vendéglátás, „szíveslátás"

A Vigadó és megváltozott környezete, 2001

éveken át mindent beborító-orrfacsaró kátrányszagával, mint a fertőtlenítés hatékony eszközének bűzével kábította el környezetét. Ez még az a vörös troszkával borított sétányú Népkert volt, ahol működött az időnként kivilágított szökőkút.)

Benedek Miklós 1985-ös írása arról szól, hogy felvetődött a bezárt Vigadó épületének művelődési jellegű hasznosítása. „Nem tudom - írja -, napjainkban használja-e valamilyen sportegyesület, de nagyon örülnék, ha olyan kamarateremmé lehetne tenni, amelyben színház és mozi egyaránt működhetne". 1985-1997 között több tucat írás jelent meg a Vigadóról. Ezek elképzelésekről, tervekről, működtetésről, az épület és a kert történetéről szóltak, s szinte mindegyik a város és a

közönség érdekeit együttesen szolgáló megoldásról elmélkedett. Az írások egyben dokumentálták az épület folyamatosan romló állapotát, majd 1995-1996-tól a felújítás érdekében tett lépéseket, az 1997. januári új felavatási és megnyitási ünnepségig. Ezek sorából néhány feljegyzésre, megörökítésre érdemes. 1987 augusztusában az arra járók a hajdani báloknak, rendezvényeknek helyet adó, közkedvelt épület elszomorító látványáról tájékoztattak. A Sport kisvendéglő és kerthelyiség már a romosodás állapotát mutatta, de a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat még mindig lehetőséget látott a felújításra, majd az épület ezt követő hasznosítására: cukrászda és sörözőként, üzleti haszonnal kecsegtetve működhetett volna

434