Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Vendéglátás, „szíveslátás"

A felújított Vigadó belső tere, 1997

oldalra, csakis délre nyílnék, széles, több száz asztalka elhelyezésére alkalmas befásított előtérrel és egyetlen zárt, üvegezett verandával". (Arról nem is beszélve, hogy a vendéglő konyhája nem az épületben van.) Mivel a város lakói nemcsak a sportot, hanem a szórakozást is igényelték, a Népkert nem maradhatott vendéglő nélkül. Ezt az épületet a kert Csabai-kapui vonalára tervezték, hiszen az út két oldalán már sorban épültek a nyári lakok, ezzel különleges hangulatot és szépséget adva a széles útnak. „A Csabai út már a Mindszenttől kiindulólag némi töréssel, majdnem Csabáig egy egyenes vonal. Minthogy nyugat felől az Avas, kelet felől a Népkert szegénye- zik, levegője pompás, s mivel gyalog és kocsiútjai szélesek, szinte hivatva van arra, hogy mielőbb ez az út legyen Miskolcz gyalog, kocsi- és automobil korzója, Miskolcz Stefánia útja, ...azon városrész mely a Nagy-Miskolcz jövő büszkeségét képezze." Az út beépített két oldala már valóban Nagy-Miskolc egyik „látványterve" volt. A Népkert elején így képzelték el a nyári kávéházat és vendéglőt, fedett és nyüt zenepavilonnal. (Az

új épület helyét a mai Sportcsarnok előtt, az akkori útvonal mentén lehet azonosítani.)

A népkerti Vigadó „békeidőbeli" utolsó nagy fogadása Ferenc Salvátor főherceg tiszteletére történt 1914. június 22-én. Egy meghívón Tamay Gyula főispán invitálja a díszes vendégsereget a „Népkertben felszolgálandó teára". A viselet is pontosan előírt volt, amelynek betartását egy megsárgult, halvány amatőr-fénykép bizonyítja: a hölgyek séta toilettben, az urak szalon kabátban, világos nadrágban és cilinderben kellett, hogy megjelenjenek... Majd jöttek a háború évei, ami- koris a Népkert témája az apró-hírek közé szorult vissza. Böczögő József, majd 1919-től Bakos Kálmán nevét jegyezték a bérlők között. Az ő idő432

A felújított Vigadó ünnepi meghívója, 1997