Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Vendéglátás, „szíveslátás"

mása. A színház, ill. a Városház-tér felé haladó sínpár az úri. „műszaki pálya" volt, amelyen a szárnyvonalra ráálltak, s onnan a műszak végén a szertárba mentek a szerelvények. A Tiszai pályaudvartól Újdiósgyőrig 1950-1952 között épült ki a kettős vágányú villamos-közlekedés, de ennek nyomvonala a képen nem látható.

A Szemere u. 3. sz. épület, amely mai egyemeletes formájában a 20. század elején épült változatlan formájában létezik napjainkban is. (Tulajdonosai Friedmann Jenő és felesége a deportálás, gettósítás áldozatai lettek.) A vendéglőnek helyet adó épület tulajdonosa Deutsch Gusztáv volt, s azt zsidó emberek bérelték. A korabeli sajtó Frank Dezsőt az 1930-as évek elején, majd az évtized közepén Bakos Kálmánt tünteti fel üzletvezetőként.

A zsidótörvények érvényesülését kell látnunk abban, hogy 1944. márciusában „új vezetés

mellett", újra megnyílt a Szemere-étterem, amelynek vezetője Danes Kálmán a Korona-szálló konyhafőnöke lett.

1944-1957/1958 között a vendéglő saroktelke üres volt. Ekkor kezdték építeni a ma is látható, akkori nevén „Arany János utcai társasház és totó-lottó központot". Az építész-tervezői Bene László, Cservenyák László és Perjés László voltak. Az Északterv 1950/1975 között negyedszázadát bemutató kiadvány szerint 1960-ban fejezték be építését, s mivel az a nyolc emeletes épület átíveli az úttestet, a korabeli sajtó az új Sötétkaput vélte felfedezni benne. Az ekkor készült, ill. a kiadványban megjelent fotón jól kivehetők az Arany J. u. épületei a Szinva partján, s kirajzolódik a körvonala a Szemere u. 2. sz. épületnek, amely egykor az Ügyvédi Kamara székháza volt. Az épület földszinti és emeleti (lakó) funkciója nem változott.

„Arany János utcai társasház és totó-lottó központ", 1960

428