Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Vendéglátás, „szíveslátás"

A „Fekete Sas" Fogadó lerombolásáig őrizte 18. századi alaprajzát és homlokzatát

már a 19. század második-harmadik évtizedében a kereskedő boltok és emeleti lakások tulajdonosa a görög egyház lett.

* * *

Az elmúlt század huszas éveiben a miskolci tájékoztatók, kalauzok itt (az épület délkeleti szárnyán) reklámozták a „Széchenyi-büfé" szolgáltatásait. Ekkori bérlője Stem Salamon volt. A „büfé" elnevezést felváltotta az „étterem", s így maradt meg 1945-ig. A névadásban minden bizonynyal az utcanév játszott szerepet, s nem közvetlenül Széchenyi emlékének ily módon való megőrzése. Az 1950-es évek tulajdonosához, Kore421