Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Nagy múltú középületeink
történeti és képzőművészeti kiállítás várja a látogatókat. A földszinti időszakos kiállítótérben 2000 decemberében nyitották meg a magyar államiság és a kereszténység felvétele millenniumára készített tárlatot, amely „Regio et religio - népek, kultúrák, egyházak Északkelet-Magyaror- szágon" címet viselte. Ezzel a kiállításával lépett át a papszeri kiállítási-komplexum a harmadik évezredbe. * * * 2006-ban már „rálátásunk" van arra az írásra is, ami a 2002-re tervezett megjelentetésre készült. Akkor még az állandó (1995-ben készített) kiállítások voltak megtekinthetők. Azóta annyi változás történt, hogy 2003-ban mindhárom állandó kiállítás felújítását elvégezték, az anyagot felfrissítették az intézmény munkatársai. Mivel a négy kiállítótér közül egy, rendszeresen időszakos kiállításoknak biztosít lehetőséget, s ezek száma évente négy-hat is lehet, a fontosabbakról rövid összegezést készítettem, példázva a múzeum szerteágazó hazai és nemzetközi szakmai kapcsolatát. Az állandó ásványtörténeti tárlat megnyitása után egy évvel - mintegy kiegészítésként, színesítésként - „A Kárpátokban felfedezett ásványok" címen nyílt időszakos kiállítás. 1997-ben „Keresd a valódit" címmel arról értekezett a tárlat, hogy mi a különbség a műalkotás, a hamisítvány és a másolat között. 1998-ban kezdődtek a Miskolci Galéria kiállításai, amelyek az Országos Grafikai Biennálé részkiállításainak tekinthetők. Először román grafikusok tárlata volt látható. 1999-től a Döbröczöni Kálmán emlékkiállítás és a 100 év 100 plakát című bemutató kapott komoly sajtó- és látogatói visszhangot. Az ezredfordulón egymást követték a látványos kiállítások. Az úrihímzések és az egyházi textiliák megyei tárlata után Seres János festőművész gyűjteményes tárlata volt látható. Kiállított a Miskolci Galéria is, s látható volt a magyar rendőrség történetét bemutató kiállítás, amely másfél évszázadot tekintett át a rendbiztosság múltjából, jelenéből. A „népek, kultúrák, egyházak Északkelet Magyarországon" című nagyszabású és nagy érdeklődést kiváltó bemutató. „Régió et religio" főcímet, s reprezentatív katalógust kapott. 2001-ben volt évtizedes a minerofil társaság, s erre emlékeztek időszakos tárlattal. Volt kártyakiállítás, s látható volt Irán népművészete is. Ekkor találkozhattak tisztelői utoljára kiállításon Tóth Imrével, aki előtt jeles tárlattal tisztelgett a múzeum. 2002-ben Faggyas István rajzait, japán babákat, vándorkiállításon népi hangszereket láthattak az érdeklődők. Kulcsár Géza ekkor mutatta be a magyarországi népi műemlékekről készített fotóit „Épített örökségünk" címen. 2003- ban a Bartók + Mozart Operafesztiválhoz kapcsolódva a magyar hegedűkészítéssel ismerkedhettek a látogatók. Emlékeztek a 65 éves lyukóbá- nyai szénbányászatra, mint a régió utolsók között megszűnő bányájára, amelynek múzeummá való átalakítása már ekkor felvetődött. Ebben az évben sárospataki kerámiákat és népi hangszereket éppúgy láthattak az idelátogatók, mint természeti fotókiállítást. 2004-ben Vologdából hoztak kiállítást, s így volt látható, hogy milyen népművészed elemek lelhetők fel az orosz egyházművészetben. Láthatók voltak régészeti kincsek, bányászok által készített türelemüvegek, bemutatkozott a 20 éves ásványgyűjtő kör, s az Országos Grafikai Biennálé kapcsán a Miskolci Galéria is egy vendégkiállítással. A Papszer időszakos kiállító helyiségében 2005-ben hét bemutató volt. Kalló László festőművész gyűjteményes kiállítását, Gy. Nagy Mar49
