Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Nagy múltú középületeink

A múzeum ásványtörténeti tárlata, 2006

A múzeum történeti kiállítása, 2006

je már nem rendelkezett a csont belső természetes struktúrájával, hanem annak megmaradt ásványi részei váltakozva hol kristálycukorra, hol mokka vagy kockacukorra emlékeztető darabokra hullottak szét." A különleges történetű tárgy különösebb sérülés nélkül élte tül az 1967-es múzeum omlást, s látható volt 1974-1985 között az akkori állandó kiállításon is.

A múzeumi kiállítások természetesen váltották egymást, a gyűjtemény is folyamatosan gyarapodott, mind nehezebbé vált az együttélés az épületben működő női felsőkereskedelmi iskolával. 1920-ban komoly lehetőségként vetődött fel a Népkerti Vigadó múzeummá történő átalakítása, ahol a bővítésnek szinte korlátlan lehetőségei kínálkoztak. (Érdekes, hogy a Vigadó valamilyen múzeumi célú hasznosítása sokáig nem került le napirendről. Az épület felújítása, s reprezentatív

vendéglátóhelyként való működtetése ezt a kérdést véglegesen „megoldotta".) A múzeumnak voltak (és vannak) olyan különleges gyűjteményegyüttesei, amelyek önálló kiállítási egységként szerepeltek. így volt Szemere Bertalannak (1812- 1869), Herman Ottónak (1835-1914), Szendrei Jánosnak (1857-1927) emléket állító kiállítás, s Lé- vay József (1825-1918) hagyatéki anyaga külön szobában is látható volt. Amikor Horváth Lajos (1824-1911) Miskolc országgyűlési képviselője meghalt, a város történetének egyik legnagyobb temetésén búcsúztak tőle. (Sírja Szemere és Paló- czy mellett a templom alatt az avasi domboldalon látható.) Végrendeletében 6 000 koronát hagyott a múzeumra, s ezzel együtt teljes könyvtárát, levelezését, kéziratait. Ennek értékét jól mutatja, hogy a múzeumalapítást a megye 2 600, a város pedig közel 5 000 koronával támogatta.

47