Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Város az alföld és hegyvidék találkozásánál

leírás figyelembevételével - abban látja, hogy a városnak nincsenek parkjai, sétányai. Ezért „a város minden rendű és rangú népének legkedveltebb társasági gyiildéje az avasi pincesor. A hegy oldalában három szinten sorakoznak a fehér házikók, a szőlőtőkék és a gyümölcsfák zöldjében. A nyári melegek évadján a legkellemesebb pihenés elüldögélni a pincék előtti asztaloknál; falatozni, borozgatni, s elgyönyörködni a szép kilátásban. A présházak előtere szüreti felszereléssel - kádakkal, vödrökkel, présekkel, puttonyokkal - van tele; innen nyílik a sziklába vájt pince, ahol hordó hordó mellett áll. A köznépnek is kedvenc kirándulóhelye az avasi pincesor. Ha gyereke születik, itt issza meg a »komapoharat«, ha megnősül, ide jön fel vigadni, de még temetések után is a pincesort keresi fel egy-két jó barátja kíséretében, halottját elsiratni, bánatát feledni."

Az Avasról - amely „belekönyököl a város szívébe" különös szeretettel fogalmazott 1929- ben Zsedényi Béla is. „Az Avas a város dísze és legmarkánsabb jellegzetessége, amely nélkül Miskolc és a miskolci élet el sem képzelhető. Az ősi templom, a régi harangtorony, mögöttük a hangulatos temető és fölöttük a dalos pincesorok, a torkuk mélyében eredő, s érő avasi borral, nemcsak a város arculatára raknak színeket, de a város életébe is valami különös zamatot lopnak bele. Az Avas a város romantikája. De bölcsője azoknak az álmoknak is, amelyek odalent a városban, a felébredéskor, köveket raknak egymásra és palotákat emelnek a jövőnek."

A 20. század közepe felé haladva a szociog- ráfus Szabó Zoltán is az Avason merengett az Avasról, s a domb alatt elterülő városról. A templomokat, a hajnali házakat, az éledő piacot, s a soha nem pihenő gyáróriást szemlélve kutatta a város lelkét, s „a város csak sokféle képpel válaszolt." Miskolc fölött az Avas őrködik - írja.

„Az Avasról, a széljárta kilátóról alföldet látni, s hegyeket. És látni a várost. Házai olyanok, mint egy pirosgyapjú nyáj, melyet pásztora kihajt az erdők közül a síkság felé. A Bükk akkor regge- lenkint már megizzadt a levelek vastag takarója alatt, ködök szálltak belőle a város felé. Diósgyőrnél kohók füstjével társultak az Alföld lapos síkjain. Ez a színjáték reggelenként megismétlődött és naponta végignéztem az Avason, a város fölött."

Az Avas több évszázados dűlőnevei, a helymeghatározásra is szolgáló építmény-elnevezések, egyáltalán az Avashoz kötődő fogalmak három évtizede újakkal gyarapodtak. Megjelent és a városba érkező előtt (is) egyre növekedett a lakótelep tömege, szokatlan látványa. Immár negyedszázada városnyi polgárnak jelent otthont az Avasi lakótelep, vagy ahogy az építészek fogalmazzák, az Avas-városrész. Az utakkal is jól körbehatárolható, beépített Avas immár együtt él

Kilátás az Avas-tetőről a Vasgyárra, 1994

25