Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Terek, szobrok, emberek
Henszelman Aladár (1899-1953) és a miskolci biedermeier „Egyike volt azoknak, akik itt a Szinva partjának vendégszerető oltalma alatt gyökeret vertek és nemes polgárai, kutyabőrös diploma nélkül is díszpolgárai lettek e városnak, ötvözték és fényesítették a város nemeslevelét" - így búcsúzott Zsedényi Béla, amikor megtudta, hogy 54 éves korában elhunyt a Jogakadémia tanára, a Lévay Egyesület irodalmi szakosztályának elnöke, a röntgenológia kiemelkedő egyénisége. Henszelman Aladár 1899-ben Bártfán született. A jeles család tagjai közül nagybátyja nevét a művészettörténet őrzi. 1846-ban a magyar orvosok országos vándorgyűlésén „Kassa városának ó-német stylű templomairól" című előadásával lépett arra az útra, ami egyetemi tanárságig, a Magyar Tudományos Akadémia tagságáig vezetett. Nevét mindkét városban napjainkban is őrzik. Az unokaöccs szintén orvosként indult, 1919-1924 között a Rokkantügyi Hivatal Császárfürdői Intézetét vezette. Már itt, mint a röntgen- vizsgálatok és gyógyítás, kutatás szakértője vált ismertté. Laboratóriumi kutatásait védőöltözet nélkül végezte, hiszen ekkor még nem volt ismert és főleg kiszámítható a sugárzás következménye. Korai halálának is a sugárfertőzés volt oka. Ennek ismeretében tanított és gyógyított Miskolcon. Miskolcra jogakadémiai tanárként került, törvényszéki orvostani kollégiumot vezetett. 1924-től lett az Erzsébet kórház belgyógyászati osztályának vezetője. 1939-ig dolgozott városunkban. Lakóhelye a Meggyesalja-Toronyalja utcák találkozásánál, ma már nem létező házban volt. Itt készültek tartalmas munkásságának irodalmi termékei, s számos orvosi, nevelő írása. Ezek a helyi lapokban, s főleg a nyári hónapokban megjelenő Tapolcai Fürdőújságban láttak napvilágot. Tapolcához nemcsak a gyógyvízzel kapcsolatos kutatások kötötték, hanem éveken keresztül itt volt „fürdőorvos", s már a fővárosban dolgozott, amikor pihenni ide tért vissza. Város- és művelődéstörténeti érdekesség, hogy Henszelmannak segédorvosa volt Petró Sándor, akit jeles műgyűjtőként is ismerhettünk. Amikor Henszelman professzor véglegesen Budapestre költözött, számottevő képzőművészeti gyűjteményének gondozását, gyarapítását Petró Sándorra bízta. Ez lett az alapja a későbbi „Petró Gyűjte- mény"-nek, amely azóta a Herman Ottó Múzeum Előadás és búcsú Miskolctól 216
