Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Terek, szobrok, emberek
-X Reviczky Ádám főispán emlékezete I. Ferenc császár 1828-ban gróf Reviczky Ádám bécsi mágnást, hírneves kancellárt nevezte ki Borsod vármegye főispánjának. A császári udvarban élő főúr - akinek Firenzéhez is erőteljes kötődése volt - Miskolcon nagy beiktatási ünnepséget rendezett, s ekkor még senki sem tudta, hogy ez pontosan két évtizedes kapcsolat nyitánya. Az emlékezést 1994-ben nemcsak a közben eltelt 165 év indokolja, hanem - egyebek mellett - az is, hogy ő volt az, aki megalapította az első, gabonafélék kölcsönzésére épülő segélypénztárat. A beiktatási „szertartásra" június 8-án került sor, s a több, mint ezer fős fogadó delegáció élén a megye első alispánja, Vay Ábrahám állt. A korabeli leírások szerint a megye választott első embere „igen drága készületű buzogányt tartván kezében, mellyet azután a Fő Ispány Úrnak ajándékozott. Ő Excellentiája pedig kegyesen fogadván, másnap a gyűlésben visszaadta olly intézéssel, hogy az az Archívumban tartassák, s illyen fényes alkalmatossággal mindig a bandérium vezetőjének kiadassák." A jeles, később muzeális értékűvé vált műremek Reviczky-buzogányként került a köztudatba. Jelenleg a múzeum állandó, várostörténeti kiállításán látható. Tudni kell róla, hogy topázok, ametisztek, türkizek, dalmatinok, kamiolok és gránátkövek díszítik, melyek közül 16 középszerű, 24 kicsiny, 8 pedig még kisebb, de még ezen kívül ismeretlen készítője ellátta kilenc különlegesen csiszolt kővel is. A buzogány markolatában még ma is olvasható a felirat: „Az 1828. esztendő kedves emlékezete." A főispán beiktatásának egyik különlegessége, hogy a magával hozott "kellékesek" között volt a svájci születésű Jóst mester, aki a miskolci cukrászat megalapítója lett. Jóst János 1833-ban halt meg, őt Silvestri Jakab, majd Prevosti Oszkár követte. Az ő halálával zárult a svájci cukrászok miskolci fénykora. Róluk, s Reviczkyről emlékezett meg a centenáriumon a mester-utód cukrász, Rábel Albert.l929-ben írta a Reggeli Flírlap, hogy „csendes, fekete menet kígyózik az Avasra. Miskolci cukrászok. Rábel mester az élen. Megkoszorúzzák az évszázados fordulón a svájci cukrászok sírját." Majd áldoztak annak, akinek ez köszönhető: gróf Reviczky Ádám emlékének. Megkoszorúzták életnagyságú olajképét a vármegye- háza nagytermében. A főispán természetesen nem tartózkodott folyamatosan a városban. A beiktatást követően egy évtized múlva tért vissza úgy, hogy csaknem hasonló külsőségek, ceremónia fogadta. A beiktatási ünnepségekre Szűcs Sámuel korabeli napló- és újságíró így emlékezett: "A kivilágítás pazar fényű volt, főkép a megyeházán, mely különösen pedig oszlopos homlokzata láng- özönben úszott. A városház udvarán egy nagy terem építtetett, melyben díszebéd, majd táncestély adattak. Ezen terem bécsi művészek által állíttatott fel, meglepő elegantiával; az ünnepélyek bevégeztével azonban szétszedetett. A búzavásárban a nép számára ökörsütés rendeztetett és bor csapoltatott." Természetesen nem ez a ceremónia és a ritka ittlét volt az oka annak, hogy Reviczky emléke megmaradt a köztudatban. 1829-ben közel 20 000 liter búza árának megfelelő 208
