Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

Déryné emlékkiállítás a diósgyőri gazdatiszti lakban, 1976

Természetesen nem ez, hanem az udvari kis földszintes, egykor két kis szobás, három ablakos, egyszerűen berendezett és fehérre meszelt ház az, ahol a napló készült. Testvérével, Johannával, Kilényi Dávidnéval bérelték ezt az egyszerű lakot. A napló írása közben a mindig és mindenkinek adakozó színésznő már csak jelképes ösz- szegből és szószerint jószívű emberek adakozásából élt. Eladogatta ruháit, ékszereit, bútorait. Miskolc egyik nagyasszonya, Xantus Jánosné, Doleschall Gabriella így emlékezett a színésznőre halála után 50 évvel: „...úgy látok mindent, mintha csak tegnap történt volna; itt, a konyha padlóján feküdt a koporsója, csak úgy a puszta

földön. Benne hitván forgácson a holttest, kopott, gyatra, kizöldült krinolin félében. A nyakán finom, stikkelt, kikolmizott tüllanglé kendő, ami a legfőbb fényűzés volt élete utolsó napjáig..." Temetése is egészen egyszerűen történt, „mert alig volt ember, hogy a testet a gyászravatalról le- vevén, a halottat kocsira segítse."

Azóta a nemzeti kegyelet a Szent Anna temetőben pihenő hamvait, a sírhelyet emlékkővel jelölte meg. A fehérmárvány sírkövön a következő felirat olvasható: Déry Istvánná / Széppataki Róza / magyar színésznő / hamvainak / A NEMZETI KEGYELET / Szül. 1793. december 24. / megh. 1872. szeptember 29.

191