Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Város az alföld és hegyvidék találkozásánál
1 19. századi városkép-ábrázolások Az évszázadokkal ezelőtt készült városképek, vagy veduták nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem a településtörténettel foglalkozók számára fontos információkat szolgáltatnak. A városfejlődés történetének feltárása, nyomon követése szempontjából a térképek és a látképek egyaránt alapvető források. Érdekes, hogy míg számos magyar város 16-17. századi, Buda 15. századi ábrázolásai fennmaradtak, addig Mis- kolcnak ilyen régi emlékei nincsenek. Legkorábbi látképünk a város 1800. évi külső megjelenését, „térbeli kiterjeszkedését" mutatja. Az 1800. évi látkép a bodnár és a szabó céh felszabadító levelén maradt meg. Ezeket (valamint érmék alapján, de később készült ábrázolásokat szép számmal), a Herman Ottó Múzeum céhtörténeti gyűjteménye őrzi. A 42x54 cm-es nagyságú nyomat két részből áll. „A felső, a város látképe, az alsó a szöveg. A képet s a szöveget körös-körül egy virágdíszes alapú és szalaggal körül fonott keret fogja be és közepén választja ketté. A keret felső jobb és baloldali része barokk stílusú motívumokkal ékes. Legfelül középen MISKOLTZ felirat, jobbra Borsod vármegye, balra az ország címere (korona nélkül), az elválasztó keret közepén pedig a város régebbi címere (a hajdú, de bajusz nélkül) van barokk keretű térközökben elhelyezve." - írja Leszih Andor. A képet Norkó János rajzolta, rézmetszője Prixner Gottfried volt, aki 1796-1803 között Pesten dolgozott, s ez a munkája is - vélhetően - ott készült. A kiadó Wéber Simon. A nyomat, mint a legkorábbi, városkép-ábrázoló dokumentumok, Pozsonyban készült. A kép Miskolcot északról, a Deszkatemető környékéről ábrázolja. Az ilyen kép ritka, valahogy hozzátartozik Miskolchoz, hogy a várost főleg az Avasról széttekintve szemléljük, s a művész elődök (rajzolók, festők vagy fotográfusok) is hasonlóan igyekeztek ezt láttatni. Az ábrázolásnál meghatározóak a templomok, ezen túl azonosítható néhány jeles épület, s az utcasorokon is eligazodhatunk. Jól kivehető például a minorita templom és rendház, valamint a Földes Ferenc Gimnázium elődépítménye. Feltűnik a háttérben a Mindszenti templom, amely ekkor még torony nélküli. (Jó fél évszázad múlva, 1864- től nyerte el a mai formáját, külső megjelenését.) Az ortodox templom teljes ékességében áll, de a Kossuth utcai református templom még szintén toronynélküli. Az ábrázolás csaknem középponti, figyelemfelkeltő eleme az avasi templom és a harangtorony. A megye- és a városháza viszonylag pontos ábrázolású, s helyén találjuk az evangélikus templomot is - akkor még - kis tomyocs- kájával. A miskolci nyomdászok a 19. században ezt a munkát vették alapul. Nevezetesen Szigethy Mihály, majd Csöglei Tóth Lajos, de a század második felében Deutsch Dávid is. Utóbbi ki- sebb-nagyobb változtatásokat tett a képen: a barokk keret helyett szőlőfürtök jelennek meg, megváltozik az előtér, a városi palánksor előtt a hajdú helyett kaszás gazdát, taligás, vagy lovas embert látunk. 18
