Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)
Terek, szobrok, emberek
Szemere Bertalan és fia, Attila közös sírhelye az avasi domb oldalában, 2000 lezik, de a politikai helyzetre tekintettel valószínű, hogy a jövő év tavaszára halasztják. A szobor már biztos, hogy a vármegye háza melletti téren fog állni." A szoboravatásra végül is 1906 novemberében került sor, s ez már a „sokadik" módosítás volt. Tervezték október 21-re, majd 28-ra, aztán november 3-ra is. Az időpont „tologatásában" az játszott szerepet, hogy a várost felkészületlenül érte a hír, miszerint a Rákóczi hamvait szállító vonat 1906. október 28-án éjjel, Kassára menet Miskolcon is megáll. Ekkorra pedig el kellett készülni annak a kilátónak, amelyet az Avas legszebb platójára terveztek. A cél ekkor nem lehetett más, mint egy ideiglenesen ácsolt „magaslatról" többszáz mécses fellobbantásával és lángjával emlékezzen a város lakossága a fejedelemre. (Az avasi kilátó aztán számos kísérlet után 1934-re készült el, de leégéséig, 1956-ig őrizte Rákóczi nevét és emlékét.) Végiilis november 11-én avatták fel a szobrot, s Lévay József itt szavalta el erre az alkalomra írt ódáját. Ezt követően a Korona szállodában fogadás volt, amelynek menükártyája a múzeum Szemere-hagyatékának különleges és féltve őrzött darabja. (A kártya egyik oldalán a szobor látható, a másik odalának felirata: „Szemere Bertalan szobrának leleplezési ünnepe alkalmából" Bakos Károly Korona Szállója Miskolcz. A levest Victor Hugóról, a mártásokat Mocsáry Lajosról és Gróf Károlyiról nevezték el, a pezsgő Törley József gyárából került az asztalra.) Szemere Bertalan kapcsán illik tudnunk, hogy avasi síremlékén olvasható fia, Attila neve is, aki közgazdász, politikus, világutazó volt, s 1905-ben Budapesten halt meg 46 éves korában. Halála huszadik évfordulóján, 1925-ben a város hazahozatta hamvait, s azóta egy sírban pihen apa és fia. A szobor elhelyezése is jelképnek számított, addig, ameddig állt a Palóczy utcai zsinagóga. Szemere a zsidók emancipációjának híve és hatékony képviselője volt, amelynek nemcsak szövegbe formált, hanem tárgyakban is megmaradt emlékeit egyaránt őrzi a levéltár és a múzeum gyűjteménye és a tudományos feldolgozások. 172