Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

két törvénykönyvön pihenteti, s alatta két évszám 1848 és 1867. Lévay utalt egy „igen szép álló Deák-szoborra", amelyet lényeges változtatásokkal szerinte el lehetne fogadni. A meg nem nevezett alkotó Gárdos Aladár volt.

A zsűri végül négy alkotást választott ki, s készítőiket újabb pályázatra szólította fel, egyben megfogalmazva a kiírók elvárásait. Az újabb határidő 1912. október volt, s ekkor a zsűri, amelynek döntnöke Róna József, a miskolci Kossuth és Szemere szobrok készítője volt, egyhangúan Gárdos Aladár fővárosi szobrászművésznek ítélte a pályadíjat. „Öt bízván meg egyszersmint a Miskolczon felállítandó Deák-szobor teljes elkészítésével, melyre a város és a vármegye költség gyanánt 36 ezer koronát szavazott meg."

A tervezett helyszínek közül legjobbnak a Népkert látszott, amely a sétálópark mellett az elképzelések szerint egy szoborpark szerepét is betöltötte volna. Szóba jött a Luther tér (mai Bartók tér), a Városház tér és a Szemere szobor környékén a mai Palóczy utca is. A művész (erőteljes térrendezéssel és a Pece „eltüntetésével" egybekötve) a jelenlegi helyet találta a legalkalmasabbnak. A szobor 1914-ben elkészült, de Gárdost frontszolgálatra vezényelték. Való igaz, hogy 1917/1918-tól a szobor Budapesten, a szobrász- művésznél várta a megfelelő alkalmat az elhelyezésre. Alkotója a következőket nyilatkozta munkájáról: A szobor három méter magas, a főalak egyszerű, keresetlen mozdulattal, álló alakban, jobb kezében a törvénykönyvre támaszkodva ábrázolja Deák Ferencet. A szobornak egyetlen mellékalakja a főalakkal egy frontban elhelyezett, a nemzetet szimbolizáló női alak, amely lehajló lobogót tart a kezében. Ez a mellékalak a talapzat előrészével együtt van komponálva. A szobor alapkiterjedése kb. 12 négyzetméter. A főalak bronzból készült, a talapzat a mellékalakkal haraszti mészA szobor a parkrendezés előtt, 1994

kőből. Ezt az alkotást látjuk ma az egykor nagyon jól kiválasztott környezetben.

Arra pedig, hogy több, mint évtizedet várni kellett leleplezésére, a következő választ olvashattuk: „a politikai viszonyok annyira ziláltak, hogy a pártoknak jelenleg túlságosan elfogult politikai álláspontja ünneprontó módon befolyásolhatná a leleplezés ünnepélyét, mely - az ország egyik legnagyobb történelmi alakjáról.lévén szó - nem lehet a pártok ünnepe, csak a pártokon felül álló kegyeleté."

167