Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

réről leszállva, vagy két órát gyalogolt és beszélgetett velük. Az önként vállalt száműzetés idején, 1861-től alakult ki egy új jellegű kapcsolat. A város delegációja először 1869-ben tett látogatást nála. A honossági törvény életbeléptetése után, 1879-ben Kossuth elvesztette magyar állampolgárságát. Erre volt egyfajta válasz, hogy több magyarországi város díszpolgárává választotta. Miskolc ezt a díszes, ünnepi aktust 1886-ban tartotta. Érdekes, hogy ugyanebben az évben egy galíciai hadgyakorlatról visszafelé Ferenc József megszállt Miskolcon. A város díszes külsőségekkel fogadta. A két aktus egy évben való megtartását természetesnek, legalábbis elfogadhatónak tartotta a város. Ezzel szemben, amikor Kossuth meghalt, temetése külön gondot jelentett, tüntetéseket váltott ki. Wekerle Sándor miniszterelnök Bécsbe utazott, s kihallgatást kért a királytól. Ferenc József hajthatatlan maradt, s nem engedte meg, hogy „Kossuthot a nemzet halottjának tekintsék, ünnepélyesen hozzák haza a holttestét és méltó hivatalos végtisztességben részesíthessék."

Amikor a díszpolgárrá választást követő évben, 1887-ben a városháza dísztermében leleplezték arcképét, Soltész Nagy Kálmán polgármester a kiegyezés realitása mellett tett hitet. Megfogalmazta, hogy „a többség a honszeretettől áthatva a megkötött békét felbontani nem akarhatta", s tudva, hogy Kossuth Lajos „e hon határait átlépni nem fogja, vívmányain nem gyönyörködik..." mégis „iránta kegyeletünk fogyatkozni soha nem fog."

1888-ban újabb küldöttség tett látogatást, s így alakult, kezdett „terebélyesedni" a Kossuth- kultusz. Ezen a látogatáson fogalmazta meg Kossuth, hogy „hiszen tudják uraim nekem volt részem abban, hogy Miskolc tekintettel fekvésére, és más számba vett körülményeire, két képviselői választókerületet nyert. Két képviselői kerület

sok Miskolcnak, szemben más városokkal, dehát Miskolcnak kiváltságos helyzete van". A látogatást követően, 1890-ben kérték fel: járuljon hozzá, értsen egyet azzal, hogy utcát nevezzenek el róla. 1891-ben, amikor a város ismételt képviseletében felkereste Mocsáry Lajos és Kovács Lajos, felvilágosította őket, hogy saját megtiszteltetéséhez ő engedélyt nem adhat, ezért nem válaszolt az utcanévadással kapcsolatban.

A „hivatalos" kapcsolattartáson túl kialakultak baráti, spontán kapcsolatok is. 1889-ben egy társasággal Xantusné Doleschall Gabriella is meglátogatta Kossuthot. Ekkor kötött életreszóló barátságot Kossuth Lajos húgával, aki egyik válaszlevelében a következőket írta: „Az általad leveledben érintett látogatást elhalasztották az ifjak? Hogy miért, azt ti, kik közel vagytok, jobban fogjátok tudni, mi csak gyanítjuk, egyébként bátyám mostani egészségében alig is fogadhatta volna őket, hát fogadjuk el a spiritisták mottóját, hogy minden úgy van jól, ahogy van." Még néhány levélváltás arra utal, hogy Miskolc „nagyasszonya" (felújítás utáni egykori Mindszent téri lakóházában a városi könyvtár kapott helyet) újabb látogatásra készült. Ez az ún. lelevelezett florenci út elmaradt, mert Kossuth Lajos 1894. március 20-án meghalt. (A két barátnő 1898-ban a miskolci szoborleleplezéskor még találkozott, de koruk leszűkítette mozgáslehetőségeiket, majd 1902-ben Kossuth Lujza halálával kapcsolatuk végleg megszakadt. Levelezésükből néhány kézirat az utóbbi évtizedben került elő.)

A szabadságharc félévszázados évfordulóján Miskolc egész alakos szobrot avatva adózott Kossuth emlékének. Ez volt Magyarországon az első köztéri egész alakos Kossuth szobor.

1898. március 15-én a Szabadság című politikai lap, amely a „Miskolczi Függetlenségi és 48-as Párt Közlönye" volt, teljes terjedelmében megem162