Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Terek, szobrok, emberek

Az Erzsébet tér kialakulása és „ékei"

Az 1878-as árvizet követően szigorú rendelkezések születtek a Szinva malmainak lebontására, a malomárkok feltöltésére. Ennek ellenére a mai Erzsébet téren még 1890-ben is működött az ún. Papmalom. Mivel értéke és forgalma sem volt már számottevő, 1891-ben felvetődött előbb eladásának, majd lebontásának szükségessége, így kezdődött el a tudatos térrendezés. A város végre megszabadulhatott az itt települt cserzőmesterektől és bűzös tevékenységüktől. „Valósággal eltemetnénk millióit az egészségre ártalmas bacillusoknak és befojtanánk a dögletes levegőt" - vallották egyetértésben a szakértők és a sajtó képviselői. Ami ennél is fontosabb volt, megoldhatóvá vált a város egyik komoly gondja, a közfürdő létesítése és elhelyezése. A Papmalom „eltávolításával nyerünk a város közepén egy szép utczát és teret, alkalmas környezetként a fürdőnek, s mintegy belépő tomáczul szépülő Avasunknak." A jegenyefákkal övezett malomhely rendezésére 1891-től került sor. A városi közgyűlés hivatalosan is „Papmalom-tér"-nek nevezte ezt a részt, s szélességét 27 méterben határozták meg. 1892-ben elkezdték építeni, s 1893- ban már állt a fürdő kupolás épülete. Vele szemben, s csaknem egyidőben épített házat Diószeg- hy György. (Innen a napjainkban is használatos Diószeghy-ház elnevezés, Diószeghy György 1900-ban hunyt el, azt megelőzően a város főjegyzője és Soltész Nagy Kálmán polgármester rokona volt.) A valóságos tér kialakítására e két épület elkészítése után került sor. Tehát nem a főutca, hanem a Szinva-oldal, illetve az Avasalja feA tér a még működő malommal, 1890

121