Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. Második, átdolgozott kiadás (Miskolc, 2006)

Nagy múltú középületeink

J. vezetnek mindkét irányba, s ezeken lehet eljutni a 3-3 vendégszobába. Az. első emeleten a tervező szándékának és az igényeknek megfelelően visszakapta funkció­ját a volt kamarai nagyterem. A mai díszterem­ben olyan beépített előadó és fogadó-tér van, amely 81 ülőhelyet biztosít. A díszteremből az Avas felé kisebb tanácskozó nyílik, ez a „Deák­terem". A másik irányban az elnöki titkárságot, és az elnöki szobát alakították ki. Utóbbiból újabb kisebb tanácsterem nyílik. A nagyterem előtti közlekedőn, s büfén át le­het feljutni az épület galériájára. Itt szintén vál­tozatlan maradt a faszerkezet, tehát a korlátok, amely mellett 18 széket (mögöttük az igényeknek megfelelően többet) lehet elhelyezni. Az átalakí­tás során - az épület homlokzata által megkívánt módon - megemelték a tetőt, így ablakokkal ellá­tott irodahelyiségeket, sajtó- és tolmácsszobát, pihenőt lehetett kialakítani. A galéria mellett - a múzeumi hasznosítástól eltérő - új funkciót kapott a szépen helyreállított, boltozatos megoldású pincerész is. Itt a kötetle­nebb rendezvények számára is van hely (klubte­rem, büfé), de a felszerelt kis-tárgyaló, s a vetítő­terem is használható. A pince dohányzójából tü­körfallal optikailag megnagyobbított, a pince szintjére süllyesztett világítóudvarba lehet jutni. A tükörudvar kialakítása része azoknak az új­donságoknak, vagy képző- és iparművészeti al­kotásoknak, amelyek új „elemekként" kerültek a székházba. A régiek közül amit lehetett - alapelv­ként - igyekeztek megtartani és felújítani a „meg­rendelők" és a „tervezők" egyaránt. Az épület átadását követő feljegyzések sze­rint az épület régi padlóburkolata sehol sem volt megmenthető. Az előcsarnok és a díszterem előtti folyosó terméskő burkolatot kapott, az előcsarnokban zöld színűt az első emeleten vörös színűt (mész­kő). A díszterem burkolata négyzetes, mintás ra- kású, tölgy- és cserfa parketta. Külön feladatot jelentett a nyílászárók és azok díszeinek megtartása, illetve pontosan az eredetihez hasonló cseréje. Ez mindenütt megtör­tént. A falakat - az előcsarnokban, a lépcsőház­ban és a díszteremben is - egykor díszes vakolat­architektúra tette hangsúlyossá. Ezeket szintén az eredeti állapotnak megfelelően állították helyre, alapszínük - a pince kivételével - háromféle zöld. Az épület felavatásakor készült sajtótudósí- tások kiemelték az üveges munkákat, amelyeket - a Kamara későbbi elnöke - Pfliegler J. Ferenc készített. Ezek a színes, metszett, néhol ólomke­retes üvegek, ablakberakások már évtizedekkel korábban eltűntek. Nem rekonstruálható állapot­ba jutottak Csáthy Szabó István cserépkályhái. (Ezek fényképről még ismeretesek, a könyvtár kialakításakor bontották szét őket.) A díszterem hasonló ékessége volt a két nagyméretű csillár, amely hasonlóan Pfliegler-mester "alkotása", vagy "szerzeménye" volt. Ezek egyike az elnöki szobába került, a másik pedig - felújítás után - a galériára vezető falépcső terét díszíti. A festett mennyezetről lelógó jelenlegi csillárok a felújítás során kerültek mostani helyükre. A régi épület­ben a legnagyobb látványosság a díszterem há­rom részes freskója volt. Ezekről annyit tudtunk, hogy alkotójuk Nagy Lázár, budapesti művész. (Ismereteink szerint a kézdivásárhelyi születésű művésznek ez az egyetlen miskolci alkotása. Iparrajziskolai, de európai ismeretekkel és gya­korlattal rendelkező tanár volt Budapesten. 1861- 1923 között élt, s a fővárosban hunyt el.) A freskó a miskolci kamarai elvárásoknak megfelelően a kereskedelem és ipar témaköreit, jeleneteit ábrá­zolja. A munkát restaurálta, illetve eredeti állapo­tába visszaállította Seres László, akinek az épü­116

Next

/
Oldalképek
Tartalom