Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

SAGUNA ANDRÁS (Miskolc, 1809. - Nagyszeben, 1881.) Mecedóniai-vlach, vagyis bevándorló görög kereskedőcsalád gyerekeként született. Iskolai tanulmányait a helyi görög iskolában végezte, majd Pesten folytatta, ahol jogot és bölcseletet tanult. 1829-ben belépett az egyházi rendbe, Versecen elvégezte a teológiát, s itt később tanár is volt. Egyben az ortodox püspök udvari papja lett. 1833-ban szerzetesi fogadalmat tett, eredeti nevét megváltoztatta. (Anasztáz helyett András lett.) Az egyházi hierarchiában gyors volt az előre menetele: 1834-ben diakórus, 1835-ben protodiakónus, 1837-ben sincellos, 1838-ban pedig protosincellos lett. Később a szerb érsek Stratomirovics titkára és a karlócai szeminárium tanára lett. 1842-ben már egy dúsgazdag zárda apátja, 1845-ben teológiai tanár és a Kovil-zárda prépostja. Még nem volt 40 éves, amikor erdélyi román püspökké szentelték (1848). A szabadságharc alatt csatlakozott a szerbek magyarellenes mozgalmához, de saját egyháza szempontjától hasznos és fontos tevékenységet fejtett ki. Az iskola és művelődésügy területén végzett munkájának fontos eseménye volt a brassói román főgimnázium megalapítása (1851), majd Nagyszebenben egy nyomda létrehozása (1852). A következő évben politikai napilapot indított, amely egyben a nagyszebeni metropolita hivatalos lapja is volt. Fontos dátuma életének az 1864-ik év, amikor elszakadt a szerb egyháztól, s ő maga a magyarországi és erdélyi összes románok metropolitája lett. 1865-ben mint egyházi főméltóság a Kolozsváron tartott gyűlésen kérte Erdély különválását, elkülönítését Magyarországtól. Munkásságát nemcsak Bécsben az osztrákok ismerték el, (1852-ben bárói rangot kapott), hanem Bukarestben a románok is. 1871-ben az Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Még ugyanebben az évben elkészítette végrendeletét, amelyben minden vagyonát és a saját pénzén felállított nagyszebeni nyomdáját is egyházára hagyta. Egy évtizeddel később halt meg Nagyszebenen. Fő munkái: Compendin de dreptulu cononicu alu unei santei sabornicesci si apostolesci bisenci. Nagy-szeben, 1868. Ebben a kötetben felsorolja munkásságát, amely 67 saját és fordított művet tartalmaz, s ezeket mind 1852 után saját nyomdájában, Nagyszebenben adták ki. Irodalom: Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata, Miskolc, 1911. V. k. 339-341. pp. Báró Saguna András, 1853