Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

SZEMERE ATTILA (Párizs, 1859. - Budapest, 1905. - Miskolc, 1925.) Szemere Bertalan három gyermeke közül ő volt a legfiatalabb, s az egyetlen fiú. Iskolai ta­nulmányait Párizsban kezdte, ahonnan apja 1865 elején hazatért, de családja Párizsban maradt. Felesége ez év márciusában bekövetkezett halála után Attila a St. Bornale nevű intézetbe került, ahol elkezdte tanulmányait. További iskoláit Pesten, majd egy időben Késmárkon folytatta. 1881-ben - tehát diplomája megszerzése előtt, 22 évesen - 1884-ig tartó világkörüli utazásra indult. Járt Törökországban, Észak-Afrikában, Egyip­tomban és Marokkóban, de megfordult Indiában, Kambodzsában, Kínában, s hosszabb időt töltött Japánban (itt a nyelvtanulás mellett meg is nő­sült, de feleségét Japánban hagyta). Sokoldalú műveltségére, nyelvek iránti fogékonyságára utal, hogy naplóit francia és angol nyelven ve­zette, elsajátított valamit a kínai történelemből és nyelvből, valamint naplóiban sok japán szósze­det szerepel. Rövidre szabott élete során többször megfordult Párizsban, kitüntetésekkel közgazda­sági ismereteit, tevékenységét ismerték el. Or­szággyűlési kortesbeszédeiben később közgaz­dászként emlegetik, bár nehéz behatárolni, mi­kor végezhette el az egyetemet, szerezhetett diplomát. 1891-től a Magyar Hírlap munkatársa, majd a következő évtől annak tulajdonosa lett. Nemzet­gazdasági, pénzügyi és társadalmi cikkeket írt, de irodalmi sikerei is számottevőek. 1894-ben szénbánya-tulaj donnai vállalkozó lett, 1896-ban pedig a politika vonzza. Apja emlékének adózva, Lichteinsten József felkérésének engedve Miskolc déli kerületében indult el a választáson, ellenfele Herman Ottó volt. (Az északi kerületben Lánczy Fénykép a hagyatékból, ismeretlen gyerekekkel, XX. sz. eleje Leo ellenfele pedig Mocsáry Lajos.) Az a külön­leges dolog történt, hogy Szemere a nálánál job­ban ismert Herman Ottónál több voksot kapott, s egy cikluson át volt Miskolc országgyűlési kép­viselője. Viszonylag kevés a vele kapcsolatos miskolci sajtóanyag, a fővárosi lapokban megje­lent írásai pedig feldolgozásra várnak. Szemere Attila édesapja temetésén még jelen volt az Avason (1871), de szobrának leleplezésén (1906) már csak özvegye képviselte a családot. Szemere Attiláné pedig később úgy döntött, hogy a család által őrzött hagyatékot átadja a

Next

/
Oldalképek
Tartalom