Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

SZEMERE ATTILA (Párizs, 1859. - Budapest, 1905. - Miskolc, 1925.) Szemere Bertalan három gyermeke közül ő volt a legfiatalabb, s az egyetlen fiú. Iskolai tanulmányait Párizsban kezdte, ahonnan apja 1865 elején hazatért, de családja Párizsban maradt. Felesége ez év márciusában bekövetkezett halála után Attila a St. Bornale nevű intézetbe került, ahol elkezdte tanulmányait. További iskoláit Pesten, majd egy időben Késmárkon folytatta. 1881-ben - tehát diplomája megszerzése előtt, 22 évesen - 1884-ig tartó világkörüli utazásra indult. Járt Törökországban, Észak-Afrikában, Egyiptomban és Marokkóban, de megfordult Indiában, Kambodzsában, Kínában, s hosszabb időt töltött Japánban (itt a nyelvtanulás mellett meg is nősült, de feleségét Japánban hagyta). Sokoldalú műveltségére, nyelvek iránti fogékonyságára utal, hogy naplóit francia és angol nyelven vezette, elsajátított valamit a kínai történelemből és nyelvből, valamint naplóiban sok japán szószedet szerepel. Rövidre szabott élete során többször megfordult Párizsban, kitüntetésekkel közgazdasági ismereteit, tevékenységét ismerték el. Országgyűlési kortesbeszédeiben később közgazdászként emlegetik, bár nehéz behatárolni, mikor végezhette el az egyetemet, szerezhetett diplomát. 1891-től a Magyar Hírlap munkatársa, majd a következő évtől annak tulajdonosa lett. Nemzetgazdasági, pénzügyi és társadalmi cikkeket írt, de irodalmi sikerei is számottevőek. 1894-ben szénbánya-tulaj donnai vállalkozó lett, 1896-ban pedig a politika vonzza. Apja emlékének adózva, Lichteinsten József felkérésének engedve Miskolc déli kerületében indult el a választáson, ellenfele Herman Ottó volt. (Az északi kerületben Lánczy Fénykép a hagyatékból, ismeretlen gyerekekkel, XX. sz. eleje Leo ellenfele pedig Mocsáry Lajos.) Az a különleges dolog történt, hogy Szemere a nálánál jobban ismert Herman Ottónál több voksot kapott, s egy cikluson át volt Miskolc országgyűlési képviselője. Viszonylag kevés a vele kapcsolatos miskolci sajtóanyag, a fővárosi lapokban megjelent írásai pedig feldolgozásra várnak. Szemere Attila édesapja temetésén még jelen volt az Avason (1871), de szobrának leleplezésén (1906) már csak özvegye képviselte a családot. Szemere Attiláné pedig később úgy döntött, hogy a család által őrzött hagyatékot átadja a