Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

NEUMANN HENRIK (Miskolc, 1874. - New York, 1939.) A mai Széchenyi u. 88. számú kétemeletes saroképület (jelenleg a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. épülete) „Neumann-palota"-ként volt ismert Miskolcon a XX. század első felében. A ház első tulajdonosa - és valószínű építtetője is - Neumann József Herman volt, akinek a szülei Sáros vármegyében, Héthárson éltek. A Miskolcra települt Neumann Herman már tehetős nagykereskedő polgára volt a városnak, öt gyermeke közül négy Miskolcon született. Az 1870-1929 között élt bátty, Neuman Adolf bankár, pénzügyi szakember, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöki tisztét töltötte be. Az öccs, iskolai tanulmányait Miskolcon végezte, majd 1893-ban Bécsbe került, ahol az orvosi egyetemen szerzett diplomát. Bár Miskolcra ritkán látogatott, mégis hírül adta a Miskolczi Napló 1909-ben, hogy a 35 éves orvosprofesszor egy angol társával megkapta azt a Lenval-díjat, amit csak öt évente szoktak adományozni. A fül-orr- és gégegyógyászat elismert szakembere volt nemcsak a császárvárosban, hanem Európa-szerte. Gyógyította Ferencz Józsefet is, akitől - a legenda szerint - elismerést, kitüntetést nem kívánt átvenni. Ferenc József háziorvosa kérésére azonban édesapja számára megkapta a nemességet, héthársi előnévvel (1918). Az orvosprofesszor a nemesi előnevet nem használta, bankár bátyja viszont igen. Az 1909. évi budapesti orvoskongresszus után nem járt Magyarországon. 1914-ben a bécsi - szintén magyar származású - Politzer Ádám klinikáján lett magántanár, majd a Ferenc Józsefről elnevezett Ambulancián orrfül-gége osztályvezető főorvos. 1919-ben ő lett a Neumann-ház, 2002 klinika igazgatója. A kor legmagasabb szakmai színvonalú rendezvényeinek előadója, kiadványainak pedig szerzője, vagy társszerzője lett. Utolsó jelentős munkáját - a szifilidológia területéről - 1935-ben írta. Életművének méltatója a következőket írta róla: „Mint annyi kortársának Neumannak is tragikus vég jutott osztályrészül. 1938-ban zsidó származása miatt a Gestapo letartóztatta és csupán a windsori herceg közbenjárására engedte szabadon. E szabadság fejében azonban kötelezték, hogy az eviani konferencián az osztrák zsidók képviseletében szerepeljen és érje el, hogy a Birodalom minden egyes «kiengedett» zsidóért 250 dollárt kaphasson. A pénzt azonban egyetlen állam sem volt hajlandó megfi-