Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

MARKO LÁSZLÓ (Rozsnyó, 1848. - Miskolc, 1918.) A család a Gömör megyei Rozsnyóról költözött Miskolcra. Itt édesapja, Markó Pál a helyi bőrgyár részbeni tulajdonosa és igazgatója is volt. Szűcs Sámuel jogász-naplóíró szerint 1855ben hagyták el Rozsnyót, de kapcsolatuk a Felvidékkel mindvégig megmaradt. Markó László így iskoláit Miskolcon kezdte, de a kor gyakorlatának megfelelően Késmárkon és Rozsnyón fejezte be. 1866-ban a bécsi orvosi egyetem hallgatója lett. Az első és a negyedik évet Bécsben, a második és harmadik „évfolyamot" Pesten járta. Tanulmányai befejezése és a gyakorlat megszerzése után 1872-ben orvosi, sebészi és szülészmesteri diplomát szerzett. 1872-1874 között a bécsi orvosi klinikán dolgozott, majd Miskolcon telepedett le, ahol 1878-ig praktizált. Bosznia okkupációja idején (1878) a megszálló csapatok egyik orvosaként dolgozott, ennek emlékeit és tapasztalatait „Boszniai levelek" címen a BorsodMiskolczi Értesítőén adta közre. Kun Tamás távozása után ő lett Borsod vármegye főorvosa, s ennek a tisztének 1879-1889 között tett eleget. Ezután magánorvosként praktizált, komoly közéleti és irodalmi tevékenységet fejtett ki. így 1880-tól titkára, majd élete végéig elnöke volt a Borsodmegyei Orvos- és Gyógyszerész Egyletnek. Mint az ág. ev. egyház képviselője, illetve követője 1887-1907 között az iskolaszék elnöke volt. Igazgatósági tagként képviselte az Erzsébet fürdő érdekeit, s részt vett az Erzsébet tér építészeti arculatának megformálásában. Számos írása foglalkozott városépítési és egészségügyi szempontok alapján a Szinva és a Pece mederrendezésével. Markó Pál (ül), fia és gyermekei, XIX. sz. vége 1902-től elnöke volt a Miskolczi Daláregyletnek, 1903-tól igazgatósági tagja a Miskolczi Takarékpénztárnak, 1904-től az evangélikus egyházkerület pénzügyi bizottságának alelnöke, 1907től a Miskolczi Polgáregylet elnöke volt. 60 éves korától tankönyvírással foglalkozott. Széles körű tudományos és kultúrtörténeti hagyatékának egy része, kéziratainak töredéke a Herman Ottó Mú-