Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

Ajánlás

Ajánlás Aki a várost ismeri, nagyon jól tudja, hogy hatalmas az az örökség, amelyet elődeinktől kaptunk. A mi feladatunk ennek az örökségnek jó gazda módjára való őrzése és gyarapítása, megtartása utódaink számára és felfedeztetése Európa számára. Az értékmegőrzés egyben értékteremtés is, amely alkotóvágyat feltételez, ez pedig - egyebek mellett - nélkülözhetetlen a XXL századi modern városkép kialakításában is. Mi miskolciak büszkék lehetünk arra, hogy a nem mindig kedvező történelmi események, sorsfordító történések ellenére mindig volt erő az újjáépítésre, a város arculatának, a bennünket körülvevő épített környezet megváltoztatására. Nagy számban vannak műemlékeink, sok közülük - talán nem is tudjuk - Európa-hírű. Főutcánk Európa leghosszabb főutcája, de ez a büszkeség mellett most elsősorban feladatot jelent, hiszen a két évtizeddel ezelőtt elkezdett rekonstrukciót folytatni kell, másutt meg el kell kezdeni. Élőbbé, vonzóbbá és mozgalmasabbá kell tennünk a történelmi belvárost, hogy a plázák világával szemben, vagy azok mellett itt is mindenki otthon érezze magát. Ebben az embert próbáló, s persze tőkeigényes munkában számos szakma képviselőinek megvannak a feladatai. A múltat elénk táró történésznek éppúgy, mint a tervező mérnöknek, vagy a kivitelezőknek, s a munkát minősítő városlakóknak. A „Miskolc írásban és képekben" című sorozat immár egy évtizede, 10 kötetnyi várostörténettel igyekszik népszerű stílusban, de szakszerűen és hiteles dokumentumokkal alátámasztva élesztgetni, s ébren tartani lelkiismeretünket, a múltba nyúló, vagy a történelmünk iránt megnyilvánuló szeretetünket. A szerző kiket emlékeztetni akar, kiket pedig megismertetni szeretne mindazzal ami a várost várossá teszi, amiben gyökerezik miskolciságunk. A sorozat egyes kötetei előszeretettel mutatják be a város köz- és magánépületeit, s a bennük élt vagy élő embert, azokat akik mindenkori átörökítői voltak kultúránknak. E kötetben miskolci tudósok elevenednek meg képeken, munkáikkal, élettörténetük élményszerű bemutatásával. Nem kell szégyellnünk magunkat, ha némelyiküket nem ismerjük, ez alól felold és megmarad bennünk az olvasás élménye. A Kossuth utcát vagy a Rákóczi utcát járva, lehet hogy más színben tűnnek majd fel azok a házak, amelyek előtt nap mint nap eljártunk. Az olvasás közben belátunk az ablakon, amelyet történetük ismerete nyit ki előttünk. Ezért is ajánlom az olvasónak szívesen, no meg azért is, hogy tudjuk: gazdagok vagyunk olyan értékekben, amelyeket védenünk kell, hogy a bennünket követő generáció is jó szót emelve értünk, hasonlóan cselekedhessen. f(41- <MhA Káli Sándor Miskolc Megyei Jogú Város polgármestere