Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A tudomány művelői és a közélet kiemelkedő személyiségei Miskolcon, 1.

SZŰCS MIKLÓS (Miskolc, 1820. - Miskolc, 1886.) Szűcs Sámuel testvéröccse, akihez hasonlóan iskoláit Miskolcon kezdte, Eperjesen folytatta, majd szülővárosában tett érettségi vizsgát 1837ben. Jogi tanulmányokat Késmárkon végzett, majd ő is Palóczy Lászlóval tartott az 1839. évi pozsonyi országgyűlésre. 1840-1841-ben Pestre került, ahol ügyvédi vizsgát tett, s ezt követően „hazaköltözött" Miskolcra. Magánügyvédi irodát nyitott (1843), majd táblabíróvá nevezték ki (1845-1849). A szabadságharc alatt a borsodi veressipkások között harcolt, s a bukás után közhivatalt nem vállalt. A politikai élettől visszavonult, a tiszáninneni református egyházkerület világi jegyzői tisztét töltötte be. (1830-tól gyakorta betegeskedett.) 1885-ben teljesen visszavonult. „Csalódása, mely miatt nőtlen maradt, jóságának könnyelműek által lett kizsákmányoltatása bizonyosan növelték szóbaját" - jegyezte fel róla Sámuel bátyja. Mivel a család anyagilag tehetős volt, Miklós saját vagyonát vállalkozásokban kamatoztatta, gazdálkodott, miközben az állandó művelődés természetes „életigény" volt számára. Szemere Bertalannal kapcsolatuk folyamatos, hiszen Szemere volt a borsodi olvasókör elnöke, s gyakran találkoztak abban a kaszinóban is, amelyet Szűcs Miklós meglehetősen elmarasztalt. Szemerének „a politikusnak fel kellett figyelnie a szellemes, sokat olvasó, s németül, franciául beszélő ifjúra, s ez a bizalom abban kulminált - írja róla kutatója, Kilián István -, hogy Szemere a szabadságharc alatt, amikor Észak-Magyarország teljhatalmú biztosa volt, Szűcs Miklóst Kossuthoz küldte titkos megbízatással. A családi hagyományon kívül tehát Szemere közvetlen és írásai révén elért hatása, valamint a mérhetetlenül Szűcs Miklós, 1848 sok olvasmány késztették Szűcsöt arra, hogy naplót vezessen. Szűcs Miklós naplói hat kéziratos kötetben maradtak fenn, s ezeket a Herman Ottó Múzeum őrzi. Az első kötet a szerző születésével kezdődik, s az utolsó 1885-tel zárul. 1886-ban, halálának évében már egy sort sem vetett papírra. Pesten megjelent írásait mind más jellel jegyezte, (-y; -46; XXX; es; s; y). A Miskolcon megjelent írásai alá viszont minden esetben teljes nevét írta.