Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

nem voltak, ingó és ingatlan javait ö is az egy­házra hagyta. Az emelet harmadik lakója 1754­tó'l volt ismeretes Miskolcon. A Rosa mellett Ró­zsa, Ruszi, Rusza névváltozatai is előfordulnak a különböző okmányokon. Időrendi sorrendben Rosa Constantint az idősebb, majd a fiatalabb Georgiosz követte. Rosa Tamás nevével is több, mint fél évszázadon át találkozunk, s ugyanez vonatkozik Naumra (Antalra) is. Ők is Kasztóriá­ból vándoroltak ki, s bőrrel, textilfélékkel egya­ránt kereskedtek. A név még 1843-1845 között is előfordul. A Dőry-házban 1817-ben összeírt Rosa Stefanosz szintén utód nélkül halt meg, de ennek idejét nem ismerjük. A XVIII. század végén a XIX. század elején a Dőry-ház emeleti részén lakó görög kereskedők abban hasonlítottak egymásra, hogy tehetősek, de család és utód nélküliek voltak. Ez szerepet játszhatott abban, hogy az ortodox egyházi kö­zösség a XIX. század első harmadában az ura­dalomtól megvásárolta az emeletes Dőry-kúriát, pontosabban annak egy részét, amely megfelel a ma látható épületnek. Ezt bizonyítja az a szerző­dés, amely 1815-ben készült, s egyik oldalról a görög kompánia elöljárói, másrészt két zsidó ke­reskedő (Falk Lőrinc és Falk Mózes) jogi képvi­selői és utódai írtak alá Barkassy János és Szűts Sámuel prókátorok valamint Mosonyi Demeter városi kapitány, mint tanúk előtt. A szerződésből megtudjuk, hogy 1806-ban a görög és a zsidó ke­reskedők az uradalomtól megvásárolták az eme­letes házat, annak valamennyi boltjával és gaz­dasági épületével. Ezt követően a főbejárat nyu­gati vonalában a telket kőfallal elválasztották, s ekkor építették az emeletre vezető feljárót az épület közepén. Tíz pontban precízen megfogal­mazták, hogy egymás érdekeit soha nem sérthe­tik, s aki ezt megtesz, annak 1000 császár aranyat kell fizetni. Ezt az összeget mindkét fél ügyvédi letétbe helyezte. A görögök az ő házrészüket „Kalota-alapítvány"-ként kezelték és hasznosí­tották, a zsidók által megvásárolt másik házrész pedig évtizedeken keresztül bérleményként funkcionált. 1880-ban népösszeírás készült Miskolcon. A mai Rákóczi u. 2. számú ház akkor Püspök u. 10. számot viselt. A nagy telek és a rajta álló sokféle építmény indokolttá teszi a lakók magas számát. Negyedszáz személyt írtak itt össze, de ez termé­szetesen sokkal kevesebb családot jelentett. Az 1841-ben Krakkóban született izr. vallású és csa­ládos Steinfeld József terménykereskedő volt. Rajta kívül még hét hasonló nevűt írtak össze, de volt aki Zólyom, más Árva megyében született, gyermekeik viszont már Miskolcon. A Weisz, a Friedman, a Bleier, a Fried, a Schönvetten nevűek (volt közöttük férjes, nős, nőtlen, hajdalon, fog­lalkozásukat tekintve cseléd, háztartáis alkalma­zott, hivatalnok) Sáros, Abaúj, Heves megyében születtek, a Krakkóiak mind Miskolcon, vagy Miskolc környékén látták meg a napvilágot, de volt közöttük Erdélyből, Tordáról származó is, nevezetesen az Adriányi család. 1895-1943 között lakcím- és névjegyzékek, üzleti reklámok segítenek az itt éltek azonosítá­sában. Az egyértelműen megállapítható, hogy a Széchenyi u. 10. számú kétemeletes (akkori) biz­tosító épületének „megszületése" előtt a volt Dő­ry-kúria földszintjén, mind a főutcái, mind a Rá­kóczi utcai részen kis alapterületű üzletek voltak, az emeleten pedig lakások. A teljesség igénye nélkül említjük, hogy 1920 körültői az emeleti rész a város tulajdonában volt, a földszinten pe­dig Baloghy József divatkereskedése, Könyves Jenő divatáruháza és Keller Tibor drogériája reklámozta magát. 1935-ben - rajtuk kívül - itt

Next

/
Oldalképek
Tartalom