Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Püspök és Alsó-Papszer, a mai Rákóczi utca kereskedő és polgárháza, megújuló középülete

Az Aspremont család címere Báró Grassalkovich Antal címere között olvassuk gróf Aspremont János nevét, aki 18 000 „tégla jegyét" vette meg, azaz ennyi tégla árával támogatta az építkezést. A lindeni és bainti grófi család ügyeinek igazgatója Molnár Sámuel táblabíró volt, akit miután 1814-ben meghalt az avasi templomból búcsúztatták. (A sírköve mindmáig megőrződött.) Halotti oratioját a gróf jelentette meg a miskolci Szigethy Mihály nyomdájában. Az Aspremont családnak volt tehát kötődése Miskolchoz és a régióhoz is. A Lotharingia származású, római katolikus család történetét Révai Nagy Lexikona a VIII. századig vezeti vissza. Egyik XVII. századi leszármazottjuk volt Aspremont Ferdinánd Róbert, akinek második felesége II. Rákóczi Ferenc fejedelem nővére, Julianna lett. Házasságukból született Károly Róbert (17031749) akinek egy lengyel grófnővel kötött házasságából született János (1732-1805) és Anna. Jánosnak volt utódja az 1757-1819 között élt, s általunk is idézett, adományairól elhíresült Aspremont János gróf. A Miskolchoz is kötődő Aspremont János grófnak dédapja volt az, aki császári beleegyezés nélkül nőül vette Rákóczi Juliannát. A házasságkötésre akkor került sor, amikor az édesanya Zrínyi Ilona szintén Bécsben, az Orsolya-szűzek zárdájában fogoly volt, második férje, Thököly Imre pedig fegyverben és harcban állt a császárral. Az esküvő 1691-ben volt, s a pár, illetve a gróf ezt követően Reckheim várában élt. A Rákóczi levéltárat az 1732-1805 között élt Aspremont János ugyan visszaszerezte, s az ő révén öröklődött tovább az Erdó'dy grófok között. (Az utolsó magyar Aspremont leszármazott az 17871863 között élt Erdődy Györgyné volt.)