Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Kossuth utca görög kereskedő- és polgárházai, középületei

292 négyszögöl volt, a XIX. század végi hasznosítását, udvari beépítettségét és tulajdonosi formáit Főzy Károly alakította ki. Gyerekei Főzy Ábrahám és Kovács Gáborné, született Főzy Erzsébet lettek az örökösei. Haláluk után - gyermeke nem lévén - Balaton Antalné úgy döntött, hogy a ház kerüljön városi tulajdonba, annak helyiségeit, illetve önállóan elkülöníthető lakásait pedig olyan városi tisztviselők és alkalmazottak bérelhessék, akik jövedelméből még nem futja saját lakásvásárlásra. Az épületből így városi tulajdonú bérlakás lett. Az adományozó a szerződésben még annyit kötött ki, hogy édesanyjára és nagybátyjára minden év december 4-én meg kell emlékezni. (A sok dokumentum ellenére az pontosan ma sem tudható, hogy a két személynek mik voltak a születési és halálozási dátumai, s emlékhelyük - ha még megvan - melyik miskolci temetőben található.) Miskolc 1939-ben megjelent név- és címtárában tulajdonosként Miskolc város van feltüntetve, s ha ekkor még élt özv. Balaton Antalné, őt a szerződés szerint megillette a telek északnyugati részén egy három szoba, konyha, spájzos, alápincézett önálló lakrész használata. Ezenkívül még 1941-ben két hasonló lakás, két önálló egyhelyiséges és egyszoba-konyhás lakás volt a teljesen körbeépített telken. 2003-ban a Kossuth Lajos u. 22. számú épületegyüttes a reformkori Miskolc polgári építészetének irányt adó alkotásaként jelenik meg az utca és a tér képében. A magas mércével mérő mezővárosi igény egyik legszebb megfogalmazása ez az épület. Nyugodt, szépen tagolt tömeg- és homlokzati alakítása megfontolt, arányai őrzik azt a habitust, amit városunk e virágkornak is nevezhető állapotában magáénak tudhatott. A ház maga a görög-macedovlach kereskedők felső rétegének reprezentációját mutatja. Tágas helyiségei, jól átgondolt szervezete, mértéktartó homlokzati kialakítása akár önmagában is képet adhat a kor épületekben is testet öltő igényeiről. (A XIX. század végének további építkezései nem változtatták meg az utcai homlokzatokat. Kifejezetten örülhetünk annak, hogy a végrendelet, illetve az adományozási szerződés bár lehetőséget adott az épület lebontására, s helyén egy hasonlóan közcélokat szolgáló emeletes épület kialakítására, nem történt meg, hiszen ez alapvetően megváltoztatta volna a környék nyugalmat árasztó hangulatát.) A Főzy-ház a Kossuth utcai oldalon háromegy-három osztású, s szolidan megfogalmazott homlokzata még őrzi a XIX. század elejének ideálját: a biztosan megépített kőlábazatot, a szépen A kapubejáró felújítás előtti állapotban, 1959