Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Kossuth utca görög kereskedő- és polgárházai, középületei

A „tudós" Pompéry János háza (Kossuth Lajos u. 12. sz.) Az egykori görög kereskedó'k lakta utcasorban, ezen a XIX. század elején 334 négyszögöl nagyságú telken 2636 telekszám alatt Pompéri Jánost és családtagjait írták össze. Az utca jelenlegi páros számozású oldalán ez volt a legnagyobb, legszélesebb telek, mint ahogy azt jól mutatja a jelenlegi földszintes, északi részén tetőtér beépítéses lakóház. Az egy plusz három axisú ház jellegzetesen eklektikus homlokzattal simul az utcaképbe. A fő homlokzaton figyelemfelkeltő a félköríves záródású, alul tömör kétszárnyú ajtóval nyíló kapu. Készítésének idejére utal, hogy zárókővel ellátott kőkeretelésnek, kerékvető köveknek nyomát sem látjuk. Az egy plusz három plusz egy, illetve az egy plusz kettő plusz egy módon osztott mezőben ugyancsak félköríves záródású, sávos vakolat-keretelésű ablakok helyezkednek el. Az épület utcai frontjának csak a déli szakasza van alápincézve, a pince megvilágítását jelenleg műkőkeretbe foglalt, téglalap alakú ablakok biztosítják. Valószínű a XIX. századi elődépítmény az utcafrontnak csak ezt a szakaszát érintette, s a XIX. századi beépítés vette birtokba a teljes telekszélességet. A felújítás utáni mai homlokzat-vakolat mustráját az éleken festéssel hangsúlyozott kváderezés emeli ki. Az épületről a XX. századot megelőző alapos homlokzati rajzok nem maradtak meg, a XX. század elején új tulajdonosa lett az ingatlannak, amelyre dr. Molnár Gyula kért építési engedélyt. A minden bizonnyal alápincézett részen álló épületet ő bontatta le, s készíttette el a mai földszintes lakóházat, amelynek tervrajza egykor a levéltárban fellelhető volt. 1903-1939 között Molnár Gyula, később özvegye lakta az épületet. Fiuk Molnár Gyula hasonlóan orvos volt, s a város 1943-ra érvényes cím- és névtára szerint a Szemere u. 16. szám alatt lakott. Az általunk nem ismert XVIII. század végi, XIX. század eleji telekbeépítés ahhoz a balkáni kereskedőhöz köthető, aki a macedóniai Moszhopoliszban született 1748-ban, s egy Johann Adamus nevű bécsi kereskedővel 1760 körül hagyta el szülővárosát. A Magyar Királyság területén kereskedőként összeírták Pesten és Bécsben, majd 1770-ben Miskolcon telepedett le. Pamperisz, Pampel, Pompéri néven fordul elő ekkor a lakással még nem rendelkező fiatalember neve. 1778-ban egy pesti kereskedő leányával kötött házasságot, s 1779-1792 között nyolc gyermekük született. A telekvásárlás és építkezés nagy valószínűséggel házasságkötéséhez kapcsolható. Ekkortól őrizzük azt a személyleírást, amelyből arca, alakja két és fél évszázad eltelte után is megidézhető. „Közepes termetű, teste karcsú, nyaka rövid, arca fehéres, mérsékelten himlőhelyes, orra az arcához képest arányos, homloka meglehetősen széles, szeme sárgás, haja és szemöldöke feketés, bajusza most pelyhedzik." A dinasztia-alapító 1807-ben hunyt el Miskolcon, s az ortodox templom kertjében temették el, a templom északi részén. Sírhelyének márvány