Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10. (Miskolc, 2003)

A Kossuth utca görög kereskedő- és polgárházai, középületei

A diósgyőri koronauradalom tiszttartójának épülete (Kossuth Lajos u. 10. sz.) 1832-1833-ban a diósgyőri koronauradalom összeírattatta a Miskolcon lévő épületeit, ingatlanjait. Ez 16 darab jövedelmet hozó objektumot, vendégfogadókat, korcsmákat, pincéket, uradalmi serfőzőt és mészárszéket, valamint malmokat jelentett. Másod- és harmadrendű épületeknek nevezték a hivatalnokok, az uradalmi tisztviselők lakásait, valamint az egyházi iskolát és a szociális létesítményeket. Ezek között vették számba az udvarbíró lakását, amely ennek a teleknek az építményével azonosítható. A provizori lakás „a Piac utcához kapcsolódó Czikó utcában található, az uradalmi mérnök lakásához közel, a 2637. telekszám alatt. Ez is jó anyagból, szolidan megépített, jó karban lévő, zsindely tetős épület." - fogalmaz rajzzal ellátott jelentésében az összeírást végző bizottság. A XIX. század első harmadában a boltozott kapun áthaladva, bal felé néhány lépcsőn boltozott folyosóra lehetett jutni, amely kőoszlopokkal díszített volt, padlózatát pedig négyzetes téglából képezték ki. Az utcai frontra három szoba nézett, s az arra merőleges folyosóból még konyha és szobák nyíltak. A három szoba közül egy az udvarról külön bejárattal volt ellátva, a másik kettőt a lakáson át, bentről lehetett megközelíteni. (A leírás arra utal, hogy az utcai, nyugati homlokzat, illetve az északi telekvonal az udvar teljes mélységében be volt építve. A cselédség számára szolgáló helyiségeknek szintén az udvar, annak a Pecére néző keleti része biztosított helyet. Az udvarbírói lakás alatt olyan boltozott pince volt, amelynek egyik ágában 30, a másikban pedig 28 gönci hordó bort lehetett tárolni. A feltételezhetően görög kereskedő-tulajdonos által építtetett pince befogadóképessége ennek megfelelően megközelítette a 9 000 litert. Az udvarban zsindelytetős kocsiszín és hat ló elhelyezését biztosító istálló volt. (Erre nyilván szüksége volt az uradalmi provizornak is, de sokkal valószínűbb, hogy egykori tulajdonosa tranzit borkereskedelemmel foglalkozott. Háza az uradalommal kötött szerződés, vagy tartozás fejében válhatott kincstári ingatlanná.) Az épület leírásából a lakás felszereltségére, a lakásbelsőre nem derül fény, de egy-egy megjegyzése az összeírásnak arra utal, hogy használója nem volt átlagos polgár. A ház minden szobájában kályha volt, s mindegyik csempéből készült. Az ablakok kettősek, vaskeretesek és vasráccsal ellátottak. A bejárati kapu vörösfenyőből készült, s elegáns, faragott díszítéssel volt kiképezve. Az udvaron már modern, szivattyús kutat jegyeztek fel. A hat szobás, nyolc helyiséges kőépület és a négy helyiséges oldalszárny 264 négyszögölnyi telken helyezkedett el. Értéke akkor 3 429 forintot tett ki. Az 1843. évi tűzvész a teljes utcát pusztította, de az egyes házakról konkrét kárfelmérés nem készült. Ezt az épületet az utcaszint felett átalakíthatták, vagy átépítették, mert műemléki leírásában Genthon István építési idejét az árvíz előttre, az 1870-es évekre teszi.