Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Déryné utca kialakulása, telkeinek és építményeinek története

te. 1862-1863-ban ismét új bérlője és társulata volt a színháznak. Ez azzal függött össze, hogy 1854-től a színházi választmány irányította a munkát (ez később részvénytársasággá alakult), s évente bírálták el a pályázatokat, döntöttek személyekről, így 1863-ban újra visszajött a városba társulatával Latabár Endre, ekkor 6 hetes idényt játszottak végig. 1869-ben 20 előadásra szerződött Miskolcra, 1871-ben pedig 16 előadást tartott, majd visszavonult Budára. Latabár Endre színészi pályája itt 1857-től 1873-ig tartott. Úgy vonult vissza, hogy élete hátralévő éveit Miskolcon töltse, az avasi birtokon, az ún. „Szemszúróban". A nyugalmat mindössze másfél hónapig élvezhette, mert 1873. június 13án 61 éves korában a miskolci kolerajárványnak esett áldozatul. Kezelőorvosa és jóbarátja az a Doleschall Gábor (1813-1891) volt, aki mint a 22. honvéd zászlóalj főorvosa végigharcolta a szabadságharcot, s kiérdemelte Görgey Artúr különleges tiszteletét. Ezt egy fénykép hátlapjára írva fejezte ki Görgey tábornok 1885-ben, amelyet Visegrádról küldött címére. Erről a jeles orvosról jegyezték fel, hogy amikor kilépett a halott Latabár Endre szobájából, földhözvágta a színész-direktortól kapott díszes pipáját, s így fakadt ki: „egy ember volt a világon, akivel én okosan tudtam beszélni, az meghalt, most már nem beszélek mással." Arról nem szól a fáma, hogy a hosszú életű orvos szótlansági forgalmát meddig tartotta. Latabár Endre gyermekei közül a legfiatalabb, Latabár Kálmán a Színművészeti Akadémia főtitkára volt, amikor Miskolcra látogatva Soltész Nagy Kálmán polgármester társaságában felkereste apja síremlékét az avasi temetőben. Az egykori Szemszúró-szőlő már Latabár sor volt, a nyaralóban pedig a „Bob-csárda" nevű A Déryné u. 5-11. számú telkek rajza, 1997. mulatóhely működött. A sors különössége, hogy itt is gyakran léptek fel a színészek. Ezt megtudva írta színháztörténeti jegyzeteiben Latabár Kálmán, hogy „szédelegve támítottam ki onnan, még egy utolsó pillantást vetve arra az ablakra, amely szobában édes atyám kimúlt." Ez pedig világos bizonyítéka annak, hogy Latabár Endre itt, s nem a Déryné utcai házban halt meg. A Déryné utcai Latabár-ház valójában nagyon rövid ideig adott szállást a színi direktornak. Valószínű, csak igazgatósága első két évében, hiszen járta az országot, s időnként tért viszsza az ő „imádott" Miskolcára. A földszintes, öttengelyes, udvarán árkádos épület a Latabár történeten túli, s tartogat meglepetéseket, hiszen mai külső megjelenését többszöri átalakítás után nyerte el. A Déryné u. 7. sz. épület tetőterének udvari szárnyában alakították ki korábban a férőhelyet, összesen 7 db szobát. Az utcai traktus beépítetlen padlástere kínálja a továbbfejlesztést. Mivel a