Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Széchenyi utca alsó szakaszának iparos, kereskedő- és polgárházai (az ún. Centrum-tömb épületei)

gyeimet, mert 1855-ben Egerben született férje 1895-től töltötte be Borsod vármegye alispáni tisztét. 1913-ban Tisza István miniszterelnök Borsod vármegye és Miskolc város főispánjává nevezte ki, s ezt a funkcióját 1917. júniusáig betöltötte. 1917. november és 1918. október 31. között újra főispán volt. A Tanácsköztársaság idején letartóztatták, s fiával, valamint Bottlik József főispánnal, Melczer Lászlóval, Görgey László képviselő és felsőházi tagokkal Kassára hurcolták. 1919. augusztus 5-től augusztus 17-ig - a román megszállók utasítására - újra a város élére került, mint a jogfolytonosság képviselője. Tartalmas, egyben hányatott életét 1929. augusztus 30-án fejezte be, s Miskolcon az avasi református temető családi kriptájába temették. Apósa Soltész Nagy Kálmán Miskolc város polgármestere volt. Miskolcon nemcsak a közismert, befolyásos és jelentős családok közé tartozott a Soltész Nagy és a Dálnoky Nagy család, hanem közöttük rokonsági kapcsolat is volt. Ez a ház pedig, amely 1930-ban Tarnay Gyuláné tulajdona, az 1910-es címjegyzék szerint Dálnoky Nagy Imréné tulajdonában volt. (Később kiderítendő, hogy ennek a háznak az építése és tulajdonlása hogyan kapcsolódik össze a két várostörténeti jelentőségű család életével, miskolci munkálkodásával. A kapcsolat megtalálása indokolttá tenné a felújításra váró ház Dálnoky-Tarnay házra „keresztelését", s a ház falán egy emléktábla elhelyezését!) Az Ady E. u. 5. számú egyemeletes épület az utcával párhuzamos gerincű, nyeregtetős formájában - a tömb legértékesebb, valódi műemléki értékeket képviselő lakóháza. Egyes részletei arra engednek következtetni, hogy egykor klasszicizáló későbarokk homlokzata és udvari részei lehettek. Az emeleti homlokzata 1-2-3-2-1 osztású. A homlokzaton minden eredeti építészeti és díszítő elem a múlt század utolsó évtizedeiben jobbára megsemmisült. így az egykori lizénák, osztó- és kormányzópárkány, ablakkeretelések és szemöldökök is áldozatul estek a „jó gazda" hiányának. Egyedül a tömegalakításból következtethetünk a XIX. század eleji állapotra, amely - feltehetően - igen sok klasszicizáló elemet viselhetett magán. Az épület déli tűzfalán, - mind az emeleti, mind pedig a tetőteret lezáró tűzfal szabadon lévő szakaszain - látható az eredeti falazási mód, Az Ady E. u. 5. sz. hasznosítási tervének földszinti traktusa Hadas-Matrica terv, 1997.