Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)
A Kazinczy utca kialakítása, egykor volt és mai épületei
Egykori épületek a Pece-patak mentén (Kazinczy F. u. 9-11. sz.) 1937 végén a Postapalota megnyitásával elkerülhetetlenné vált a tér kialakítása, az ottani magán és állami képviseletek kártalanítása, és természetesen a Pece patak teret átfutó szakaszának rendezése. Ez utóbbira véglegesen 1976 nyarán került sor, amikoris kivágták a Pece patak tér felőli oldaláról a jegenyefasort, gyűrűbe zárták a Pecét, és elbontották a Kazinczy u. 9. és 11., valamint a Déryné u. 20. szám alatti emeletes házakat. A Kazinczy utca zsinagóga telke mellett ekkor készült el az a betonlap kerítés, amely most a tér déli vonalát övezi. A Pece patak szabályozásának elképzeléseiről és megvalósításairól, valamint e három házról és az érintett telkekről az alábbiakban itt is részletesen szólunk, hiszen a Déryné a Zárda és a Kazinczy utcák történetét éppúgy befolyásolta, mint a tér kialakíthatóságát. A Pece a Szinvával együtt szinte valamennyi árvíznek részese volt a városban. De mert a Pecének voltak külön áradásai, így érdekes módon mederrendezését is másképpen kívánták megoldani, mint a Szinva esetében. Volt, amikor elzáró gátakkal akarták a belvárosból a környező szántóföldekre vezetni a vizet, volt, amikor a Szinvával összekötve, annak vizével kívánták rendszeresen átöblíteni a patakmedret. Máskor befedését tervezték a belváros területén. Természetesen amellett is szóltak érvek, hogy ezt a csapadék levezetőt megszüntetni nem szabad. Az árvizet követően sorra születtek a városi tanács rendelkezései, amelyek a víz útjainak szabaddá tételét - malmok és egyéb felépítmények lerombolását - másrészt a víz mederbe terelését célozták. A századfordulóig több terv készült és állt a városi hatóságok rendelkezésére. Ezek többsége nem a belterület szabályozására vonatkozott, hanem völgyzáró gátak építését tűzte ki célul. A belterület rendezését abban látták, hogy a Pecét teljes hosszában kőparttal kell ellátni, a medret mélységében is szabályozni kell, valamint sürgősen meg kell oldani a meder öblítéses tisztítását. 1886-ban Rozsnyay Károly főmérnök tervei alapján a város jóváhagyta a Pece élővízzel történő időszakonkénti öblítését, átmosását. Egy, a századfordulót követő leírás a következőképpen fogalmaz: „Beboltozása még fokozottabb mértékben szükséges, mint a Szinváé. A Pece medrén eddig csak két kisebb szabályozás történt a Forrás-völgynél és a Tót utcánál 1912ben, 1913-ban. Eszerint a meder egyes utcákban partfalak közé van szorítva. A város 1905-ben készített egy építési berendezést, de ez sem segített rajta. Végleges megoldás a teljes lefedés, s a meder feletti utca rendezés." Mikor ez a megállapítás megszületett, a Pece árkok hossza az utcákban és a házsorok között 3500 m hosszú volt, vízgyűjtő területe pedig 15 km 2 . A Pece egyik ága a Bedeg-völgyből, másik ága a Forrás-völgyből futott le a város belsőségein keresztül. 1938-ban szinte megszámlálhatatlan híd és áteresz volt rajta. Ez ihlette meg Houba Ferencet aki a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap 1938. 169. számában „Miskolc a hidak városa" c. alatt a következőket írta: „A Pece a
