Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Kazinczy utca kialakítása, egykor volt és mai épületei

A Kazinczy utca legrégibb-legújabb épülete (Kazinczy F. u. 5. sz.) A középkori eredetű, egykori zsinagógáig lenyúló szalagtelek mögötti porta a XVIII. század elején önálló egységet képezett. Kelet-nyugati irányban helyezkedett el és egy része benyúlt a később létesített Kazinczy utca területébe. 1793ban jegyezték fel először a források a telek tulajdonosát. A porta birtokosa Dapsy János volt. 1794-ben, amikor a Kazinczy utca megnyitására sor került és az itt levő telkekből foglalt el a városi tanács területeket az utca kialakítása céljából, még az mindig Nemzetes Dapsy József tulajdonában volt. A telek területét az utcakialakítás során 76 négyszögöllel kurtították meg. 1817-ben a Telkek Könyvében 2751-es sorszám alatt tüntették fel a területet, amely ekkor Miletz Gáspár és Zár György nevű személyek tulajdonát képezte. A téglalap alaprajzú telek alapformája ezt követően már nem változott egészen napjainkig. A telken álló épületek története a XIX. század derekától követhető nyomon. A város 1854-ben készült katonai térképén két kisebb épület alaprajzát tüntették fel a telken. Az 1880-as évek kezdetén a 27,45 méter szélességű telek keleti részén egy U-alakú lakóház helyezkedett el, a hátsó traktusában, a kerítéshez közel pedig egy kocsiszín és istálló állt. A lakóépület déli szárnyrészéhez csatlakozva kisméretű épület azonosítható. A telek és lakóház dr. Grósz József tulajdonában volt. Az épületben lakók között Reinitz Sámuel mészáros, Fisch Ignácné és Kis Jakabné szatócsok nevét említik a források. 1883 augusztusában dr. Grósz József, a tulajdonos engedélyt kért arra, hogy a telek déli oldalán levő 12x7,8 méter alapterületű fazsindellyel fedett és a szomszéd felől tűzfallal leválasztott kis épületét átalakíthassa. A telek nyugati oldalán a Lőwy-féle porta szomszédságában elhelyezkedő kocsiszín falait meg kívánta erősítetni, és fel kívánta emeltetni, hogy ennek felhasználásával, és a mellette levő istálló bevonásával három szoba, konyha, kamra, előszobás lakóépületté alakíthassa át. A konyha alatt Grósz 2 méter belmagasságú pincét alakított ki. Az építkezéseket 1883 végére fejezték be, melynek eredményeként a telek hátsó részén egy földszintes félnyeregtetős épület jelent meg. Két bejárata volt, az egyik az előszobán keresztül vezetett, a másik pedig a déli sarkon levő szobán át. Külön bejáratot nyitottak az épület északi sarkán levő árnyékszékbe is. A szobák alapterülete 3,7x4,8, illetve 3,2x4,8 méter volt. Az épület teljes hosszúsága 18 métert tett ki, szélessége pedig 5 métert. Az épület mellett nyugatra új kocsiszint emeltek. 1883-ban létező U-alakú főépület déli szárnyrészét 1890-ben bővítették nyugati irányban úgy, hogy az 1883-ban átalakított konyha rovására itt szobát, előszobát, konyhát, fürdőszobát és wc-t alakítottak ki. A telken álló nagyméretű lakóház 1890-ben még földszintes volt. Az év elején leégett, és ekkor a tulajdonos palatetővel kívánta befedni. A homlokzati tervek szerint az U-alakú lakóház utcai homlokzatának tengelyében nyílott a kapuzat, s ettől jobbra s balra 3-3 lizénákkal