Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

A Széchenyi utca alsó szakaszának iparos, kereskedő- és polgárházai (az ún. Centrum-tömb épületei)

pince funkciók megtartását sem. A főhomlokzat korábbi egységének visszaállítására kétféle javaslat is készült, amelyek egyeztek abban, hogy a földszinti nyílászárók homlokzati rendjét és keretezését, a lábazatot a legrégibb ábrázolásnak megfelelő módon állította volna helyre, az övpárkány alatti részt egységes felületként kezelve. (Külön hangsúlyt kapott a már oly ritkán fellelhető kerékvető kövek megtartása.) A hasznosítási terv egyfajta bazársor jelleggel az épületet teljes hosszában érintő pincét meg kívánta tartani. A földszinten két nívósabb tér alakult volna ki, amelyek kapcsolódtak volna az emeleti funkcióhoz. Az emeletet térbeli adottságai alkalmassá tették arra, hogy ott jelentős ügyfélforgalom lebonyolítására (is) alkalmas intézmény, cég, vagy vállalkozás kapjon helyet. Szőke László elképzelése szerint „a lépcsőház építészeti környezetét kihasználva, a kapualjból míves ötvösmunkájú kapun keresztül jutnánk a fogadótérbe, amelyhez vizuálisan kapcsolódik az udvar, ezt megfejelve térben is ide kapcsolódna a függőfolyosó középső része, a már elbontott kovácsoltvas folyosó gyámok formájának felhasználásával üvegezetté téve a teraszt..." A hasznosítási terv terv maradt, s mint ilyen mindenképpen alkalmas volt arra, hogy bemutassuk, színesítve ezzel e tömb történetére vonatkozó ismereteinket. Az Ady E. u. 7. számú épület az utolsó építészeti objektum, ami az egykori, történeti utcaképet idézi. A XIX. századvégi városrendezési térkép szerint ez a telek volt a tömb leghosszabb, Az Ady E. u. 5. sz. tervezett udvari homlokzata, Hadas-Matrica Kft. 1997.