Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

épület) készült a városban, de megjelenésüket elsősorban az anyagi felkészültség, másodsorban az egyéni ízlés határozta meg, s majd csak a XIX. század közepétől kell tudomásul vennie az építkezőknek, hogy a város igényei, elvárásai válnak meghatározóvá. A tudatosan alakítandó városkép fontosságát dokumentálja a városi jegyzőkönyv: „a megyénk akkori rendéi ez alkalomból már szükségesnek mondták ki más jól rendezett honi és külföldi városok példájára a szép és biztos építési választmánynak kinevezését."1855 után jó évtizeddel a kiegyezés évében az írásba foglalt szabályozás is megtörtént, s ekkortól az építkezéseket hatósági engedélyhez kötötték. A városépítést ellenőrző hatóság története így 135 éves Miskolcon. Az előírás szerint az elkészült épületet vakolás előtt be kellett mutatni a városi szakbizottságnak, hogy ellenőrizni lehessen „az építés a beadott és engedélyezett, elfogadott terv, az építészeti műtani szabályok és az engedményben netán előírt utasítások szerint hajtatotte végre." A városépítés szabályozása mellett a városkép előre tervezését az 1878. évi árvíz kényszerítette ki. Az 1894-1902 között zajló szakmai és sajtóviták, a „többszintű" tervezés, majd végül a rendezési terv hivatalos „bukása" arra is felhívja figyelmünket, hogy a városrendezés egy évszázaddal ezelőtt is nehéz ügy volt. Egyrészt a város különleges településszerkezete és térbeli kiterjedése jelentett akadályt, másrészt a különböző szakmai érvek és felfogások mindig politikai színezetet is kaptak, ezért a városrendezés az érdekütközések története is Miskolcon, amelynek káros következményeit mindig az adott korszak városképe sínylette meg. A város persze épült, akár volt elfogadott és érvényes „általános" rendezési terve, avagy sem, hiszen a városi főmérnök és munkatársai a XX. század első felében folyamatosan készítették a város egy-egy részére kiterjedő és érvényes szabályozási terveiket, az épületterveket pedig a városi hatóságok többnyire elfogadták, mint visszautasították, vagy átdolgozásra visszaadták. Valószínű, csak utólagos belegondolás, hogy 20-25 évenként új, a város egészére kiterjedő rendezési tervek készülnek. Bár a „belemagyarázás" ellen szól, hogy egy-egy terv megszületése mindig nagy társadalmi, politikai, vagy éppen gazdasági változások következménye. (A miskolci történések természetesen „összhangban" vannak az országos történésekkel, arra legfeljebb más minőségben, más hatékonysággal reagálnak.) Az 1920-as évek városrendezési elképzelései összhangban voltak a megváltozott országhatárokkal, ezen belül Miskolc megváltozott regionális szerepkörével. (Pontosabban az önálló törvényhatósági jogot kapott Miskolc ugyan nagy lendülettel indul el a polgári fejlődés útján, de - vélt, vagy valós - regionális szerephez csak 1920 után jut.) A regionális szerepvállalás középpontjában a szomszédos településeket is ötvöző, „összevarró" Nagy-Miskolc megteremtése, létrehozása állt. Erre 1945-től kerülhetett sor, s három - elfogadott, vagy el nem fogadott - városrendezési terv is elkészült, szolgálva a modern ipari központ, a gyárváros kialakítását. (1948-as ÁRT-, 1951-es VÁTI-javaslat, 1954-es városkompozíciós terv.) Az új gazdasági mechanizmusnak is volt hatása az 1960-1968 között III. ütemben kidolgozott ÁRT-re, amelyet 1970ben hagytak jóvá. Új gondolkodás és új építészgeneráció dolgozta ki a város következő általános rendezési tervét, amely az 1980-as évek elvárásainak megfelelően 1984-től volt hatályban. S bár ekkortól volt a városnak másfél évtizedre szó-