Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

között épült fel. Az Ady-hídnál a Hungária Biztosító székháza Horváth István főtervező' építész munkája, s a Centrum Áruház bővítése is az ő nevéhez kapcsolódik. Szakonyi Adrienn a Pannónia Szálloda rekonstrukciós terveit, Haraszti László pedig az Újdiósgyőri Bükk Áruház terveit készítette ebben az időszakban. Az iskolaépítések közül az Avasi Gimnázium épületegyüttese Dézsi János munkája, a Berzeviczy Szakközépiskola bővítési terveit pedig Gyimóthy Zsuzsa készítette. Nem valósult meg a Viszlai József tervezte Művészeti Gimnázium (az ún. Vasalótömbben) és a kisegítő iskola a Bedeg-völgyben, amelyet Puskás Péter tervezett. Kelemen Istvánt idézem, aki ennek a '80-as évtizednek további alkotásaira hívja fel a figyelmet. „Elkezdődött a városkapuk térségének is tudatos fejlesztése, s ennek nyomán a nyugati városkapuban a Bükki Nemzeti Park fogadóépülete (Taba Benő), a déli városkapuban a Lovasiskola és a Sárga Csikó Vendégfogadó (Dósa Károly) kerül megvalósításra. A belvárosi kulturális intézményhálózat gazdagítását jelentette a Deák téren kialakított görögkeleti Orthodox Múzeum, a lakóházból felújítás során kialakított, s Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikusművész állandó kiállításának otthont adó épület (építész: Szabó József). Ekkor fogalmazódott meg a dr. Petró Sándor hagyatékából a városra maradt Hunyadi utcai lakóépület kulturális célú hasznosítása (építész: Viszlai József), valamint a Rákóczi-ház átalakítása Szalay Lajos grafikus művész hagyatékának elhelyezésére. Ez a program később a színház rekonstrukció nyomán elköltöztetett Galéria új szárnyával is kibővült (építész: Viszlai József). Már a '90-es évek elejére húzódik át a Nemzeti Színház rekonstrukciója és a színészlakások építése, bővítése (építész: Bodonyi Csaba), mely a belváros egyik legjelentősebb rehabilitációs átépítése. ...A kilencvenes évek eleje már egy új fejezet a városépítés, városfejlesztés történetében. Új fejezet azért is, mert a korábbi társadalomirányítás szétesett, az évről évre apadó központi gazdasági háttér megszűnt, s az új önkormányzatiság rengeteg bizonytalansággal, lehetetlenségre kényszerítéssel indult. A régi helyébe lépő jogi szabályozás, a finanszírozási háttér az elmúlt fél évtizedben (ti. 19901995) is oly gyakran módosul, hogy a tervezhető előrelátás helyett a napi feladatok «kezelése» lett a városépítés és üzemeltetés gyakorlata, vagy folyamata." Az 1990-2000 között eltelt évtized építészete még „minősítés nélküli", sőt név nélküli, csak a megjelent új igények kielégítési formáiból tudunk megállapításokat, vagy inkább vélekedéseket tenni. A XX. századi Magyarországot bemutató monográfia építészetről szóló fejezete az 1990-től eltelt évtizedet is „csak" a társadalmi rendszerváltás időszakaként jegyzi, jeles képviselőkkel, néhány általánosítható megállapítással. Az ok(okok) nyilvánvaló egyszerű (egyszerűek), vagyis „a rendszerváltást követő szemlélet-, gazdasági-, tulajdonviszonybeli és jogszabályi változások folytán keletkezett szokatlanul új közegben átalakult az értékrend, hiteltelenné váltak célok, tervek, gondolatok, helyükbe újak léptek. A változások okozta identitászavar megjelent az építészetben, de ettől sokkal inkább tapintható az urbanisztika - ezen zavar okozta - társadalmi méretű hitelvesztése. ...A '90-es évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi, a tervgazdálkodás időszakában született hosszú távú városfejlesztési koncepció alapos átértékelésre szorul." Az átértékeléshez egy évtizedre volt szükség, amely - ismerve az 1884-es városrendezési terv