Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 9. (Miskolc, 2002)

Városrendezési tervek és megvalósulásuk a XIX-XX. századi Miskolcon

lalataink manőverezési képessége csekély, a sajátos termelési struktúra ennek megfelelő foglalkoztatást, társadalmi összetételt hozott létre. Az értelmiség körében is a műszaki jelleg a meghatározó/' Az a Miskolc, amely közel egy évszázados harcot vívott azért, hogy a régió meghatározó nagyvárosa, a szomszédos településeket magába olvasztó központja legyen, most érzékeli először, hogy a nagyváros agglomerációjának kialakulása és kiterjedése „sajátos helyzetet teremtett Miskolcra nézve... sajátos a lakosság számának korábbi dinamikus növekedése, az ingázás ma is magas aránya, amely nehezítette (és ma is nehezíti) az egységesebb, kulturáltabb városi légkör, közérzet, lokálpatriotizmus kialakítását." A városfejlesztés, városépítés terveinek gyakorlati megvalósítója az építőipar. Az ismertető szerint az 1980-as évek elején-közepén „városunk építőiparának helyzetét ellentmondások, feszültségek jellemzik. Ezek alapvetően az elmúlt évtizedek dinamikus, mennyiségi jellegű beruházási igényeihez alakított műszaki, technikai adottságok, szerkezeti összetétel és a mai megváltozott feltételekhez való alkalmazkodási kényszer nehézségeiből fakadnak. Az építési igények összetételének változását (felújítás, rekonstrukció, városképpel konform technológia) elsősorban a nagy kivitelezők ... nem tudták követni. Romló, stagnáló gazdasági helyzetük, ...viszonylag gyors létszámcsökkenést okozott. ...A város építőiparában a hiány és a fölösleg együtt van jelen. Változatlanul - egyes esetekben erősebben - kapacitáshiány mutatkozik a közműépítés, a nem házgyári technológiájú magasépítés, a befejező szakipari munkák, a nagyobb rekonstrukciós, felújítási munkák területén. Kapacitásfelesleg a nehezebben konvertálható profilok (BAEV, Házgyár, ÉÁEV szerkezetépítő és betontechnológia) területén alakult ki. Mindezek miatt a városi székhelyű, 11 400 főt foglalkoztató 7 építőipari szervezet nem képes az igényeket kielégíteni, a beruházási piac feszültségein enyhíteni. A két városi székhelyű tervezőintézet (ÉSZAKTERV, BORSODTERV) és több itt dolgozó tervezőrészleg nevéhez fűződik az ipari és kommunális létesítmények tervezésének többsége. ...A két beruházási vállalat (Miskolci Beruházási Vállalat, Borsodmegyei Beruházási Vállalat) elsősorban a városi, ill. megyei tanácsi beruházások lebonyolításában, szervezésében működik közre." Az építőiparral összefüggésben a lakásellátás helyzete a következőképpen alakult. 1976-1980 között 10 663 lakást adtak át, ennek üteme 19811985 között lényegesen csökken (a tervezés szintjén 8 362 új lakás). A 100 lakásra jutó igénylők száma 301 fő, a családok száma 100 lakásonként 113 család volt. Az 1980-as évek elején megváltozott a lakásépítés aránya és a városi lakásgazdálkodás jellege. Az ÁRT, ill. az RRT a nagy lakótelepek helyett - a területi arányok javítása miatt - a több helyen folyó lakásépítéseket szorgalmazta. Mindez összekapcsolódott azzal, hogy az állami lakásépítések aránya csökkent, a magánerős lakásépítések aránya pedig növekedett, de még így is az ún. állami lakások 54%-os arányt képviseltek az új épületek között. (Az anyagból kitűnően a város az 1984-1985 körüli évekre tervezte a korábbi lakáspolitika átértékelését, új lakáspolitika kidolgozását.) A dokumentumgyűjtemény foglalkozik a város általános tervével. Az 1981-ben készített tervkoncepciót 1983-ban jóváhagyta Miskolc város tanácsa amelyet 1984-ben a szabályozási terv követett. Az ÁRT 15 éves ún. hosszútávú, és 30 éves ún. nagytávú műszaki kereteket is megfogalmazott, amelynek értelme, hogy a részletes